63860. lajstromszámú szabadalom • Vasúti és más hasonló forgalom ellenőrzésére és szabályozására szolgáló berendezés

keringő telegrál'- vagy más áramok zavarnák. Ezen áramkörnek főrésze a jelzési blokköznek (térköznek) körülbelül négyötödrészét foglalja el, például az 1. ábrán az A—B-vel jelölt közt, míg a C—D rész az A—B résznek meghosszabbítása gyanánt van kiképezve és a (2) földerítőrészt képezi és amellett ezen két részt összekötő (3) sodronyok össze vannak fonva vagy keresztezve vannak, hogy ezen vezetősodronyok és a közelben elrendezett más áramkörök vezetékei között föllépő indukció elkerültessék. Az (1) és (2) részekből álló főáramkörben rendesen nem kering áram, hanem csak akkor, amidőn egy vonat jut az illető térközbe, amely azután megfelelő frekvenciájú váltakozó áramot bocsát ezen főáramkörbe. A helyben álló berendezés semmilyen módon sem befolyásoltatik, amíg az illető térközbe vonat nem érkezik. A következőkben a helyben álló berendezést írjuk le részleteivel és mindazon hatásokkal együtt, amelyeket benne a térközbe bejutó valamely vonat előidéz, föltételezve azt, hogy a (4) emeltyű az 1. ábrán szakadozott vonallal és (E)-vel jelölt állásban van, amely azt jelenti, hogy a térköz szabad. A főáramkör (1) részének (5) kapocsszorítója a (6) kontaktushoz csatlakozik és ezen keresztül a (9) dobon lévő (8) kontaktuslemez közvetítésével második (7) kontaktussal áll összeköttetésben, mely utóbbi a (10) kontaktussal- és ezen keresztül a (11) sodrony közvetítésével a (12) kontaktussal van összekötve. A (12) és (13) kontaktusokat rendesen a (14) híd köti össze egymással, amely a (15) szolenoid gerjesztése által mozgatható." A (13) kontaktus a polarizált relének (16) és (17) mágneseivel van .összekötve. A (17) tekercselés a (18) kontaktushoz csatlakozik, amely viszont a (14) híd közvetítésével a (19) kontaktussal áll összeköttetésben. A (19) kontaktus a (21) sodrony által a (20) kontaktussal van összekötve, ezen (20) kontaktus viszont a (22) kontaktussal áll kapcsolatban, amely a (9) dobon elrendezett (24) lemez közvetítésével a (23) kontaktussal áll összeköttetésben, ez viszont a főáramkör (1) részének második, (25) kontaktusához van kapcsolva. A reléberendezés (3., 4. és 5. ábra) az elektromosan szigetelt (26) alaplemezből áll, amelyre a patkóalakú állandó (27) mágnes van erősítve. Az állandó (27) mágnesnek fölső végéhez van erősítve a (28) acélnyelv, amelynek szabad vége lefelé nyúlik. A (27) mágnesnek alsó végéhez a (29) magok vannak erősítve, amelyek Foucault-féle áramok elkerülése céljából több részre vannak osztva és legcélszerűbben vékony sodronyból vannak alkotva. A (29) magok körül vannak sorban kapcsolva a (16) és (17) tekercselések, amelyek az áramkörnek részét képezik és amelyekbe a relét működésbe hozó gyönge váltakozóáram jut. így tehát a (16) és (17) tekercselések (29) magjának egyik vége képezi az állandó mágnesnek egyik sarkát, míg annak másik sarkát a magnak a (28) nyelvvel ellátott fölső vége képezi. A (28) acélnyelv a relét működtető gyönge váltakozóáram frekvenciájának megfelelően van hangolva oly módon, hogy a (28) nyelv a (29) magok közt rezeg, ha a (16) és (17) tekercseken át váltakozóáram kering s amellett a (28) nyelvnek egyik és másik irányba való maximális kirezgését oly váltakozó áram létesíti, amelynek másodpercenkénti váltakozása a nyelv természetes rezgési periódusának felel meg. A rezgő (28) nyelv helyi áramkörnek úgy zárására, mint nyitására használható; e két eset közül a rajzok az utóbbit ábrázolják. A (28) nyelv mindegyik oldalán egy-egy vízszintesen fekvő, éleire állított (32) rúgó van elrendezve, melyek egymással a (33) nyúlványok útján érintkeznek, azonban rendszerint nem jutnak érintkezésbe a (28) nyelvvel, amelytől elektromosan el vannak szigetelve. A (32) rugók termé-