63858. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos távfényképezésre

Megjelent 1914. évi május hó 26-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 63858. szám. VII/j. OSZTÁLY Berendezés villamos távfényképezésre. DR

STILLE CURT FIZIKUS FRIEDENAUBAN. A bejelentés napja 1912 májas hó 28-ika. Elsőbbsége 1911 junius hó 2-ika. Az eddig ajánlott rendszereknek azon hátrányuk volt, hogy a sürgönyállomás túlhosszú időre vétetett igénybe. Ezáltal azonban a költségek óriási módon növelteinek, mert mondhatjuk, hogy gyakorlatilag véve a költségek főrésze gyanánt a vezeték igénybevétele jön számításba. A jelen találmány lényege már most abban áll, hogy az optikai és sürgönyi berendezések egymástól teljesen külön vannak választva. Ugyanis acéldrótot állítunk elő, mely röviden mondva, a mágneses hullámképet viseli; ez az optikai fölvevőállomáson történik. Erről az állomásról a drótot eltávolítjuk és a villamos küldőállomásra hozzuk, mely közönséges sürgönyállomás lehet. Itten most már a mágneses hullámok elektromos hullámokká és a hozzátartozó elektromos fölvevőállomáson újból egy új drótnak mágneses hullámaivá alakíttatnak át. Ezt a második drótot azután, melynek mágneses hullámképe teljesen az első dróténak megfelelő, az elektromos állomásról újra eltávolítjuk és az optikai átalakítóállomáson újból képpé alakítjuk át. A mellékelt rajzon ily berendezés példaképem foganatosítási alakja van feltüntetve, és pedig az 1. ábra annak vázlatos elrendezése, a 2. ábra oly berendezés nézete, mely a kép levilágítására szolgál, a 3. ábra az elektrooptikus átalakítót mutatja. Az 1. ábrán (A) a fölvevőállomás. Ez (a) fényképezőkamrából áll, melynek hátsó végén fényérzékeny (b) battéria van alkalmazva. Ezen battéria előtt fényáthatlan (v) szalag van, mint azt a 2. ábra föltünteti. Ez a szalag (x, xl, x2, x3) ly&ksorral van ellátva, melyek egymástóli távolsága a kép szélességének felel meg, viszont folytonos mélyebbre való elhelyezésük, azon sávok számától függ, melyekre a kép szétosztatik. Világos, hogy ezen elrendezésnél a kamara mindég oly intenzitással világíttatik meg, mely egy bizonyos képhely intenzitásának felel meg. Minthogy ugyanis a lyukak olyképen vannak elrendezve, hogy minden rákövetkező lyuk egy-egy sor méretével mélyebben fekszik, ilyképen a szalag előrehaladásánál az első lyuk által a kép fölső széfén lévő sáv világíttatik le egymásután. Miután az első lyuk az (y) kép sáva fölött elhaladt, a második ugyanily módon kezdi munkáját; azután a harmadik és így tovább, míg végre, midőn már az