63797. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatoknak összeütközés ellenében való biztosítására

sokkal érintkezésbe jut, a következő kél áramkört zárja: A (176) áramforrás, a (227) vezeték, a (222, 221) kontaktusok, a (246) vezeték, a (256) vezeték, a (237, 212) kontaktusok,'a (236, 234) vezetékek, a (179) elektromágnes és az ettől a (176) áramforráshoz vezető, már ismertetett visszavezetés által képezett áramkört és a (175) áramforrás, a (227) vezeték, a (222, 221) kontaktusok, a (246, 256) vezetékek, a (237, 213) kontaktusok, a (238, 242) vezetékek, a fék vezérszelepét működtető (181) elektromágnes, az ettől a (175) áramforráshoz vezető, már leírt visszavezetés által képezett áramkört, mely vonatba sorozott mozdonyoknak esetében egy, a (181) elektromágnessel pérhúzamos és az indító tolattyút elzáró (180) elektromágnest tartalmazó elágazással bír. Ez a két áramkör helyettesíti azt a két áramkört, mely a (218, 219) kontaktusokon át záródik, ha a (175) áramforrás a (183) elektromágnest gerjeszti, de mely, egymás után kapcsolt mozdonyoknak esetében nem jöhet létre azért, mert a vezető mozdonynak vezetője a besorozott mozdonyoknak (183) elektromágneseit a vezető mozdony (206) áramzáró karjának átállításával gerjesztette. Minthogy ezek a (212, 213) kontaktusokon átmenő helyettesítő áramkörök csakis akkor létesülnek, amikor a vezető mozdony (177) áramforrásainak áramköre zárva van, a (177) áramforrásban vagy a (248, 249) átmenő vezetékekben föllépő hibáknál, melyeknek következtében a (182) elektromágnes gerjesztését elveszti, a besorozott mozdonyok, a fölfutási kontaktusok- fölött való elhaladásuknál, figyelmeztető jelzéseket adnak. Ugyanis ekkor a (175) áramforrásoknak áramkörei a (209) fegyverzeteknél megszakítva nincsenek, tehát a figyelmeztető és megállító szerkezetek működhetnek, amikor a (160, 171) áramvezető rudaknak kontaktusgörgői a fölfutási kontaktusokkal érintkeznek. A (248, 249) átmenő vezetékek, melyek l az egész vonaton végignyúlnak és a vezető mozdonyon alkalmazott (177) áramforrástól indulnak ki, a vonatba sorozott kalauzkocsin vagy más járműveken alkalmazott szerkezeteket ugyancsak föntebb ismertetett módon működtetik. Ha a (182) elektromágnes (209) fegyverzetét meghúzza, a (175) áramforrás és a (171) áramvezető rúd között az összeköttetés éppúgy megszakad, és ekyidejűleg a (179, 181) elektromágnesek is bekapcsolódnak a megszakított áramkörbe. A kalauzkocsin vagy más ily járművön a (184) fegyverzet a mozdonynak szabad pályát jelző (185) sípját helyettesítő (260) csöngettyűnek áramkörébe van bekapcsolva (21. ábra, mely a következő: A (176) áramforrás, a (267) vezeték, a (262) kontaktus, a (184) fegyverzet, a (263) kontaktus, a (268) vezeték, a (260) csöngettyű, a (271, 232) vezetékek és a (176) áramforrás. Épp így, a (188) fegyverzet a mozdonynak (190) vészsípját (20. ábra) helyettesítő (261) csöngettyűnek következő áramkörébe van bekapcsolva: A (176) áramforrás, a (267) vezeték, a (264) kontaktus, a (188) fegyverzet, a (265) kontaktus, a (274) vezeték, a (261) csöngettyű, a (277, 235, 232) vezetékek és a (176) áramforrás. Ha az egyik vagy másik (184, 188) fegyverzet leszakad, az ehhez tartozó (160, (161) csöngettyű megszólal, ezenkívül a megfelelő (186, 189) miniature-jelző is működésnek indul és így hallható és látható jelzés létesül. A 24. ábrában a nyíl irányában előrehaladó (I) mozdony éppen a (42) fölfutási kontaktus fölött áll, az ehhez tartozó szakaszon pedig, ugyanebben az irányban egy másik vonat is közlekedik. Ennek megfelelően, az (!) mozdonyhoz közelebb fekvő átkapcsoló a „tilos" állásban van, az (I) mozdonyon a (188) fegyverzet leszakadt és a (189) vészjelző a „tilos" állásában áll, a (190) vészsíp pedig megszólalt. A leírásban a „vonat" szó alatt minden ! egyes, a találmánynak részeit képező szer-