63783. lajstromszámú szabadalom • Állítószerkezet helyben működtetett kézi és autómatikus váltóhoz

sokban a tősinekhez szorítja. Amint az ábrán látható, a (8, 9) nyúlványok jóval rövidebbek, vagyis azoknak nyomatékai karhossza kisebb, mint az (5) nyúlványé, amiből következik, hogy a csúcssineknek a tősinekhez való odaszorítása nagy erővel, az átállítás azonban kis erővel történik. A szerkezet működése a következő: Átállítás céljából a (6) kézi emeltyű az (x) nyíl irányában elmozdítható, mely pillanatban a rögzítés szintén önműködően oldódik. Mikor az (5) nyúlvány a (3) himbát, illetve ennek megfelelő kivágását eléri, kezdetét veszi a váltó mozgatása; amikor a csúcssin egész közel van a tösinhez, az (5) nyúlvány elhagyja a vele együtt működő kivágást és a (9) nyúlvány kapcsolódik a (3) himbával. A váltó fölhasítása alkalmával előbb a (3) himba a (8) nyúlvány révén fölemeli a (7) súlyt mindaddig, míg az (5) nyúlvány a (3) himbával nem kapcsolódik. A fölhasítás további folyamán a súlykörte a másik oldalra esik és a (9) nyúlvány ismét nagy erőáttétellel nyomja az átállított csúcssineket a tősinekhez. Az 5. és 6. ábrában van föltüntetve a lámpamozgató szerkezet, mely az ismertetett állítószerkezetek bármelyikével kapcsolható. Az állítószerkezet (19) főtengelyén szilárdan van megerősítve a (20) körszegmens, mely két (21, 22) bütyökkel bír. A lámpa függélyes tengelyén ugyancsak szilárdan van megerősítve a (20) büty-. kös szegmenssel kapcsolódó vízszintes (23) szegmens, mely két (24, 25) kivágással van' ellátva a (21) és (22) bütyök számára, mely két kivágás között a (26) körív van kiképezve. A lámpamozgató szerkezet működése a következő: Midőn a (6) kézi emeltyűt és ezzel a (19) tengelyt elforgatjuk, a (20) szegmensen lévő (21) bütyök a (23) szegmenst és ezzel a lámpát középállásába forgatja el; ez még a (6) emeltyűnek üres járása alatt történik. Ezután kezdetét veszi a váltó átállítása, mely alatt a (20) szegmens ívrésze a (23) szegmensnek (26) Ívével kapcsolódik és ebben csúszik úgy, hogy jelzőlámpa középállásában rögzítve marad. A váltóállítás vége felé a (22) bütyök a (24) kivágással kapcsolódik és a lámpát félfordulattal végállásába fordítja el. Ugyanez történik a váltó fölhasítása alkalmával. Világos, hogy ha esetleg kavics, vagy más idegen anyag kerül a csúcssin és a tősin közé. akkor a jelzőtárcsa nem fordulhat el a teljes végállásig. A lámpa mozgatására, ugyanazon működési föltételek mellett, forgó szegmensek helyett kulisszás szerkezetet is alkalmazhatunk. Ily foganatosítási alak pl. a következő (mely egyszerűsége folytán külön föltüntetésre nem szorul). A (6) kézi emeltyűvel egyenesben vezetett és kulisszával ellátott tolattyú van közvetve vagy közvetlenül összekötve. A kulissza, illetve annak hasítéka, mellyel a lámpaállványon alkalmazott csap kapcsolódik, három részből álló tört vonal alakjában van kiképezve, mimellett az első és harmadik rész a csapot ékhatással eltolni (azaz a lámpát elforgatni) képes, míg a középső rész hatastalan. A törtvonal e három része akként van megszabva, hogy a kézi emeltyű, üres járása alatt, a jelzőlámpát félig elfordítja, a váltó állítása közben azonban a lámpaállvány csapja a törtvonal középső részéivel kapcsolódik és így el nem mozdul (azaz a jelzőlámpa félállásában rögzítve marad), míg a váltóállítás végén a csap a törtvonal harmadik részével kapcsolódik úgy, hogy a lámpa tovább fordul és a csúcssinek elreteszelésével egyidejűleg végállását foglalja el. Az ismertetett szerkezetek a részletek tekintetében természetesen sokféleképen foganatosíthatók; így pl. a váltót a vég-, állásokban rögzítő (fölhasít'ás alkalmával utánengedő) ellenállás gyanánt nemcsak súly vagy rúgó, hanem fölnyitható pecek, az (5) kampó (1. ábra) és a himba között fogaskerék helyet más kapcsolat, továbbá a (3) himba (4. ábra) helyett az (5) és (8, 9) nyúlványoknak megfelelően különböző