63772. lajstromszámú szabadalom • Villámhárítókészülék

hárító készülék, amelynél ez az eredmCnjazzal van elérve, hogy egymással érintkező és ily módon láncot alkotó vezclő testek vannak alkalmazva, amely lánc végei a berendezés sarkaival állnak öszszeköttetésben. A lánc tolyadékba merül, amely a vezető testeken szigetelő hártyává lesz, ha a lánc potenciakülönbségnék van alávetve. A láncszemek szaporításával a szomszédos szemek közötti feszültség tetszőlegesen csökkenthető. Ily módon könnyen, lehet korlátolt térbe hosszá láncot elhelyezni, mely nagy számú tagból van összetéve. Hogy a láncszemek túlfeszültség föllépése alkalmával össze ne hegedjenek, a lánccal ellenállás kapcsolható sorosan. A találmánynak néhány kiviteli alakjai a mellékelt rajz tünteti föl, amelyen az !.• ábra az első kivitel oldalnézete * és metszete, a 2. ábra egy másik kivitel hosszmetszete, a 3. ábra egy további kivitel részlege.0 mejtszete, a 4. és 5. ábra egy negyedik kivitel hosszmetszete és fölülnézete, a 6. ábra pedig egy ötödik kivitel hosszmetszete. Az 1. ábrán föltüntetett kivitelnél a szigetelő anyagból, pl. üvegből készült (a) cső (b) desztillált vízzel vagy más alkalmas folyadékkal van töltve és tetszőleges alakú, egymásba fűzött, szemekből álló Yc) láncot tartalmaz, amelynek anyaga pl. alumínium lehet. Ha a láncot feszültség alá helyezzük, akkor a láncszemeken szigetelő hártya képződik, mely az áramnak a készüléken való áthaladását megakadályozza. Hirteleni túlfeszültségek fölléptekor a hártya időnkint átüttetik és a 'túlfeszültséget a készüléken átbocsátja, mire a hártya újból létrejön és megakadályozza, hogy a készülékben tartósan rövidzárlat létesüljön. A 2. ábrán föltüntetett kivitelnél (d) aluminiumgyűrűk vannak egy szigetelő (e) csőre a vezető anyagú (fl) és (f2) gyűrűk között fölfűzve. Az (fl) gyűrűt az (e) csőben elrendezett vezető anyagú (g) rúd hordja, melynek az (e) csőből kinyúló fölső vége a készülék egyik sarkát alkotja. Az (f2) gyűrűre viszont a (h) rúgó hat. mely *a készülék másik sarkát képező (i) vezetőtesttel van összekötve és. amellett a (d) gyűrűket egymással érintkezésben tartja. Az (i) test egy pl. vizet tartalmazó szigetelő tartány fölső végén van elrendezve és azt szorosan elzárja. Ezen kivitel működési módja ugyanaz, mint az első kivitelé. Hogy egyik (d) gyűrűtől a másikig ne haladhassanak, elektromos áramok a folyadékon keresztül, a (d) gyűrűk körül a 2. ábrán szakadozott vonalakkal jelzett szigetelőcső rendezhető el, mely vízálbocsátó burkolattal, pl. hengeres gyapotbéllel vehető körül. A 3. ábrán föltüntetett kivitelnél a pl. aluminiumszemekből álló láncok egy ismeretes berendezésű, vízsugárral működő villámhárító készülék vízsugaraiban vannak elrendezve. A 4. és 5. ábra oly kivitelt tüntet föl. amelynél a szigetelő anyagból készült (m) üregtest közönséges szigetelő módjára egy (n) tartórúdon van elrendezve. A készülék a vezetéknek két (ol) és (o2) vér géhez van kapcsolva, amely részeket egy közönséges önindukciós tekercs köti össze egymással. Az (m) üreges test egy (ml) folyadékot tartalmaz, amelybe az (m4) csavaranya segélyével rögzített (m3) födél hengeres (m2) toldata merül. Az (m2) toldat körül egy szigetelő anyagú (r) cső van csavarmenetesen vezetve, mely egyik végével az (m3) födélhez van erősítve s az (s) láncot tartalmazza. A lánc egyik vége a födélen elrendezett (t) vezető testhez csatlakozik, mely a vezeték (ol) részével az (u) vezető útján van összekötve. A lánc másik vége viszont az (m2) födéltoldaton elrendezett (v) vezetőgyűrűhöz csatlakozik. A (v) gyűrű és a túlfeszültséget a földbe vezető (n) rúd között fekvő folyadék a láncszemek összehegedését túlfesztültség fölléptekor megakadályozza. A 6. ábrán a fönti kivitelnek oly vázlata