63763. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fölvonó- járószékek megállásának önműködő beállítására
Megjelent 1914. évi május hó 32-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 63763. szám V/f. OSZTÁLY. Berendezés fölvonó-járószékek megállásának önműködő beállítására. DONÁTH GYULA GÉPÉSZMÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1913 március hó 26-ika. A fölvonók meghajtása tudvalevőleg általában elektromotorral és kötéldobbal történik, amely kötéldobra a teherkötél és ellensúly kötél ellenkező értelemben csavarodnak föl, le. Az indítás és megállítás megfelel az elektromotor bekapcsolásának, illetőleg kikapcsolásának, az egyes rakodószintekbe való beállítást pedig ütközőpofák végzik, melyek a fölvonó vezértengelyen ide-oda járó vándoranya útjába kerülnek, és az elektromotor kikapcsolását közvetve eszközlik. Úgy az indítást, mint a megállítást és a beállítást is, egy állítótengely végzi, melyet kormánykötéllel és emeletbeállító kötéllel igazítunk a megfelelő állásba. Az ilyen fölvonókinak az a hátrányuk van, hogy a járószékek különböző megterhelésénél nem állanak meg mindig ugyanazon szintben, hanem úgy a föl-, mint a lemenetnél pontatlanok, és pedig üres járatnál a beállított rakodószint fölött, teljes teherrel pedig annak alatta állanak meg. Ez a hátrány onnan ered, hogy változó megterhelésnél más és más lesz a járószék eleven ereje, míg az ellensúly, valamint az ütközők egy-egy bizonyos állandó megterhelésre vannak beállítva. Ezek a szintkülönbségek rendkívül sok kellemetlenséget okoznak, különösen akkor, amikor a járószékek pályakocsikat hordanak, és az egyes rakodószintekben vágánycsatlakozások vannak. Ugyanez a hátrány mutatkozik akkor is, ha a fölvonó motorja fékmüvei van ellátva, mert az ismeretes fékeket csak állandó útakra és fékmunkákra lehet beállítani. Néha a fékművet légpárnás ütközővel latjuk el, amelyet egyszer és mindenkorra beállítanak és amelynek célja az. hogy a fékezés fokozatosan és ne hirtelen, teljes erővel történjék. Az említett hátrányok azonban itt is mutatkoznak. Jelen találmánynak az a célja, hogy a leírt hátrányt kiküszöbölje. Jelen találmány lényegében abban áll, hogy a fölvonó teherkötelét mindenekelőtt egy vezeték, legcélszerűbben görgő segélyével kitérítjük saját hosszirányából, és ezt a kitérítő vezetéket úgy ágyazzuk, hogy a mindenkori kötélfeszültségből keletkező oldalnvomásokat fölvegye, és ezen oldalnyomásokkal arányosan kilengéseket végezhessen. A kitérítő vezetékeknek ezt a kilengését átvisszük azután egy vezérműre, amely a fölvonó kikapcsoló művét működteti. Ilyen formán a kikapcsolás nem fog