63700. lajstromszámú szabadalom • Eszterga fogantyúkkal és ellenfogantyúkkal ellátott mozdonykerékpárok számára

ütődhetik és deformálódhatik, amelyből az a további föladat áll elő, hogy ezen hátrány megszüntetésére egy a kerékpár szabad behelyezését és kihozatalát megengedő szerkezet létesíttessék. A 2—4. ábrán ezen föladat megoldásai láthatók. A" (7) középlöt ezen kiviteli alakoknál már nem helyezzük magába a sík korongba, mint az 1. ábrabeli kiviteli alaknál, hanem egy külön (8) tartóban rendezzük el, amely az (5) sík korong (10) üreges orsójában eltolható és köpenyfölületén oly nagy (11) vájattal van ellátva, hogy abba az ellenforgattyúcsap és az ellenforgattyúk karjának egy része behozható, ha a középlőtartó eléggé a sík korong előtt áll. i A kerékpárok befogása már most a kö- | vetkezőkép megy végbe: 1 Az ellenforgattyúcsapokat és a forgattyúkarok egy részét a (8) középlőtartók (11) vájataiba hozzuk be, mimellett a (7) középlők csekély távolságra elállnak a kerékpártengely homlokfölületeitől. Már most a középlők például a 4. ábrán látható módon a (12) csavarmenetes orsó és (16) kezikerék segélyével a középlőlyukakba behozhatok és azután a (6) orsószékeket az (5) sík korongokkal ismét annyira eltolhatjuk, míg a forgattyúcsapok és az ellenforgattyúkarok hátralévő része a sík korongok (4) vájataiba nem lépnek. A kerékpárok kivétele megfordított sorrendben történik. Ezen müveleteknél a (16) kézikerék elforgatása szükséges, amit azonban elkerülhetünk, ha a 2. és 3. ábrabeli elrendezést alkalmazzuk, amikor is a középlöknek a középlőlyukakba való belépése is önműködőlég történik. Ezen elrendezés szerint a (8) középlötartók a (6) orsószékekkel, ill. az (5) sík korongokkal és azok üreges (10) orsóival súrlódás révén laza kapcsolatban állnak és az orsószékek mozgásában csak addig vesznek részt, míg abban egy a súrlódást legyőző ellenállás által meg nem gátoltatnak. A 2. ábra ezen kiviteli alaknál azt a helyzetet tünteti föl, amelyet a középlötartók a kerékpár behelyezésénél vagy kivételénél elfoglalnak. A (8) középlőtartók itt is eléggé a sík korongok előtt állnak és a középlők a keréktengelyt még nem érintik. Ha máir raaost az orsószékeket egymás fölé mozgatjuk, úgy a középlőtartókatt a középlőkkel együtt a súrlódás annyira magával viszi, hogy utóbbiak a középlőlyukakba belépnek, ettől kezdve azonban az üreges orsó a sík korongokkal együtt a középlőtartók fölött annyira előretolódik, míg véghelyzetében a középlőtartó (13) karimájának ütközik és a középlőket erősen benyomja a középlőlyukba (3. ábrabeli helyzet). A középlőtartó egy a (17) bakban eltolható axiális (17) nyúlvánnyal bír, amelyen egy (15) állítógyürű űl. Ez a gyűrű a kerékpár befogott állapotában kissé távolabb van a (17) baktól, mint amennyi középlőlyuk mélysége és a kerékpár kivételénél lép működésbe (3. ábra). Ekkor ugyanis az orsószékeket a sík korongokkal együtt egymástól eltávolítjuk. A középlőtartónak az üreges tengelyben való súrlódása, azon nyomás komponensétől támogatva, amelyet a kerékpár súlya a középlőkre kifejt,-a középlőtartót magával viszi, azonban csak addig, amíg a (15) állítógyürű a (17) bakhoz nem ütközik és a középlőtartónak további mozgását neiö gátolja. Annak következtében, hogy most már a (8) középlőtartó rögzítve van, az orsószékek azonban az (5) sík korongokkal együtt egymástól tovább távolodnak, a középlőtartó ismét kilép a sík korongból és ezen hátrafelémozgás végén újból bekövetkezik a 2. ábrán föltüntetett állapot. A középlőtartó axiális meghosszabítása az állítógyűrűvel csak példaképem foganatosítási alakot képez és természetszerűleg más eszközöket is alkalmazhatunk a középlőtartó mozgásának határolására, sőt maga az ellenforgattyú is képezheti az ütközőt, amely a középlőtartó hátramozgását gátolja.