63610. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pilléreknek, cölöpöknek és hasonlóknak alapozási célokból való előállítására

az (u) fúrólyukba szorítja. Az iszap a fúrólyukban fölemelkedik és a fölös mennyiség a (h) gödörben gyűl össze. A fúrólyuk előállítása és a sűrű iszap besajtolása után a 3. ábrán látható kivitel szerint az (i) iszappal telt fúrólyukba egy alul zárt (k) hengert sülyeszthetünk, mely egy darabból, vagy pedig több egymásra helyezett (1) dobköpenyböl állhat. Az alul zárt üreges henger, melyet egy könnyű állvány tart a föld fölött egyensúlyban, üreges volta és az iszap nagy fajsúlya következtében először úszni fog az iszapon, ellenben az (i') betonnak a hengerbe való öntése alkalmával fokozatosan alásülyed. A henger feneke a sülyedés alatt egy üreges (p) rúdazat segélyével van az állványra függesztve oly módon, hogy a rúdazatnak (o) öblítő feje a fenékkel van összekötve. E berendezés célját alább fogjuk ismertetni. A lesülyedő henger által kiszorított iszap a fúrólyuk fölső szélén át a (h) gödörbe folyik. A henger belsejében a beton vasbetétekkel is ellátható. Az ily módon a sűrű agyagiszapba lebocsátott hengerben. lévő beton az agyagos víz káros hatásától ment marad, mivel a betonozás a hengerköpeny védelme alatt, az agyagos víz kizárása mellett történik.' A fúrólyukba sülyesztett kész betonpillér és a fúrólyuk fala között (m) rés marad. A pillér vagy cölöp hordképessége azonban annál nagyobb, minél erősebb a súrlódás a pillér fala és az azt körülvevő föld között. Ezt a súrlódást úgy hozzuk létre, hogy az (m) résben maradt sűrű iszap fajsúlyát addig csökkentjük, míg a fúrólyuk falai be nem omlanak. E célból már a henger besülyesztése alkalmával annak fenekébe egy öblítőfejet és ehez tartozó, fölfelé vezető üreges rúdazatot betonozunk és a lesülyesztés befejeztével az öblítőfejen át tiszta vizet nyomunk a hengerköpeny és lyukfal közötti (m) résbe, mely sűrű iszappal van töltve. A tiszta víz az iszap faj súlyát fokozatosan csökkenti s végül a föld a külső túlnyomás folytán beomlik és szorosan a hengerköpenyre fekszik. Itt tehát egy a bányászatban hátrányosnak tapasztalt jelenség, nevezetesen a sűrű iszap fajsúlyának véletlen csökkenése van szándékosan értékesítve, arra a célra, hogy a pillér súrlódása jelentékenyen fokozódjék. Ez a súrlódás a földnek a pillérhez való szoros fekvése folytán igen lényeges a pillér hordképességére nézve, különösen ha a pillérnek nagy magassága van. A 4. és 5. ábra szerint kész (r) beton-, égetett agyag, vagy másféle lapokat sülyesztünk a (q) alaplemez fölé a sűrű iszappal töltött (m) fúrólyukba, amikor is az (r) lapok az iszapot minden további nélkül kiszorítják. Az (m) lapokban itt is lehet (s) hosszvasakból álló betétet elrendezni, amely vasak a lesülyesztett lapok számára egyúttal vezetéket is alkotnak. A pillér súrlódása ez esetben is öblítő fej beillesztésével és a pillér, valamint a fúrólyukfal közötti rés kiöblítésével hozható létre. A 6. és 7. ábrán látható kivitel szerint először az (o) öblítőfejjel ellátott zárt fenekű alsó (k) hengerdarabot sülyesztr jük le s azután az egyes (1) köpenyrészeket vezetjük az iszappal telt fúrólyukba. Ez esetben a lesülyesztett henger belsejében is iszap van, mely tiszta víz beszorítása által távolíttatik el a henger belsejéből. A henger ekkor tiszta vízzel lesz töltve s alsó részének betonozása víz alatt, fölső részének betonozása pedig a megmaradt víz eltávolítása után, vagy ha a henger eléggé vízhatlan, az összes víz eltávolítása után száraz térben történhet. A környező föld beomlását, mint az előző kiviteleknél, úgy itt is tiszta víznek az öblítőfejen át való beszőrításával lehet előidézni. A henger külső fölülete (n) bordákkal látható el, hogy a súrlódási fölület minél nagyobb legyen. Ugyanezen célra bármely másféle érdesítés is alkalmazható. A pillérek a 8—10. ábrák szerint több fúrólyuknak tetszőleges csoportosítása ál-