63584. lajstromszámú szabadalom • Üzemelrendezés téglaégetőkhöz

zásba, melynek emeletei magassági irányban kölcsönösen állíthatóan vannak elrendezve és a kocsi összmagassága változtatható úgy, hogy a kocsi a tégla átrakása nélkül a körkemencébe tolható. Többemeletes, függélyes irányban egymáshoz viszonyítva állítható emeletekkel ellátott és ' változtatható összmagasságú téglakocsik már nem újak. Ezen állítható kocsik megrakására azonban külön téglakocsi szükséges, ami megdrágítja a telepet és munkaidőben alig takarítunk meg valamit. Az elmozdítható emeletcsoportokat ezen ismert téglakocsiknál négy meg nem rövidíthető saroktámasz vezeti és az emeletek közül csak a legfölsök állíthatók, amiért is ezen kocsik csak aránylag nagy körkemenceajtókhoz alkalmasak. A találmány szerinti téglakocsiknál az átrakás szükségtelen. Minden egyes emelet egy a közepén lévő hüvelyre van erősítve. A hüvelyek a kocsifölsőrész közepén lévő vezetőcső hosszában csúsznak és amikor valamennyien egymáson fekszenek, a kocsi legkisebb magasságát határozzák meg. Minden egyes emeletre kívül orsók vannak erősítve, melyekre lánctagok vannak fektetve. A láncok az emelésnél a legnagyobb emeletközt határolják. A meg nem rövidíthető vezetőcső két egyenlő vastag csődarabból áll, melyek végigmenő hasítékokkal vannak ellátva. A vezetőcső szükség esetén forgástengelylyel lehet ellátva, miáltal a kpcsi kilendíthetővé válik. Az új téglakocsinak az az előnye, hogy egy vezetőrész, nevezetesen a vezetőcső által az emeletek emelése és sülyesztése, valamint az egész íölsőrész forgatása lehetővé válik. A mellékelt raj 3 a találmány tárgyának egy példaképen vett kiviteli alakját mutatja és pedig az 1. ábra egy előzetesen fölemelt, a szárítócsatornába bevezetett, és ismét anynyira sülyesztett kocsi elölnézete és a 2. ábra A—B vonala mentén vett keresztmetszete, hogy a sövények a szárítómenet oldaltámasztékaira támaszkodjanak. A 3. ábra a 2. ábra C—D vonala mentén, a lebocsátott kocsin át vett hosszmetszetet és egyes részleteket mutat. A 4. ábra a kihúzható vezetőcsövet nézetben és az E—F vonal mentén vett keresztmetszetben tünteti föl. Az 5. ábra a 2. ábra G—H vonala mentén vett vízszintes metszet és hozzátartozó fölülnézet. Az (a) kerekeken ágyazott, (b) alaplapból a forgástengelyül és támasztékul szolgáló helytálló (c) cső emelkedik ki. Ezen (c) csőre két egyenlő hosszú (d) és (e) vezetőcső van húzva, melyek majdnem végighaladó (f) hosszhasítékokkal vannak ellátva (4. ábra) úgy, hogy egyenlő átmérőik dacára a hasítékok hosszának megfelelően egymáshoz viszonyítva eltolhatók. A kihúzható (d) és (e) vezetőcsöveken a (g) hüvelyek csúsznak, amelyek mindegyikére egy-egy emelet, azaz az (i) sövényekhez való tartók vannak erősítve. A (k) golyókon vagy görgőkön mozgó (1) forgókorong, mely az egész kocsifölsőrész forgatására szolgál, két (m) fogasrúddal van ellátva. Az (m) fogasrudakkal a föl- és lefelé mozgatható (n) tokokban forgathatóan ágyazott kis (o) fogaskerekek kapcsolódnak. A (p) forgattyútengely forgatása által (3. és 5. ábra) az (o) kerekek tokjaikkal együtt az (m) fogasrudakon fölkapaszkodnak és egyidejűleg az egy kengyellé egyesített két (q) fogasrudat is fölemelik. A fölső, hasított (e) kihúzócső a (q) fogasrúdkengyellel és a legfölső sövénytartópárral szilárdan van összekötve, míg a többi emeletek csak egyenlő hosszú (r) lánctagokkal és (s) csapokkal vannak ellátva. Leeresztett állapotban (3. ábra) a lánctagok lazán függnek fölső csapjaikon. A (g) hüvelyek, melyek mint előzőleg említtetett, egy-egy sövénytartópárral szilárdan vannak összekötve, egymáson fekszenek és az emeletek egymás közötti legkisebb távolságát határozzák meg. Ezen állásban a kocsi magassága a legkisebb. Ha a (q) fogasrúdkengyel és vele együtt a fölső (g) hüvelyek vezetékéül szolgáló (e) kihúzócső emelkedik, a legfölső emeletet magával