63479. lajstromszámú szabadalom • Vezetőszerkezet fölhúzható és lebocsátható függönyrudak, képkeretek és hasonlók számára

fölületek végzik, melyek együttesen a (h) csapok vezetésére szolgáló pályákat alkotnak. Fölhúzás alkalmával a függélyes irányban fölfelé emelkedő (h) csapok az (i) lejtős fölületekhez ütköznek, melyek a csapokat az (f) csiga helyzete és átmérője által meghatározott függélyes pályájukból kitérítik úgy, hogy a nehézségerönek egy vízszintes komponense lép föl. Ez a komponens a (b) csapokat eredeti pályájukba törekszik visszatéríteni, ami meg is történik, mihelyt a csapok az (i) fölületeken túlhaladtak. Ha most a (g) zsinórt elbocsátjuk, akkor a függönyrúd függélyes irányban lesülyed, míg a (h) csapok az alattuk elrendezett s az (i) lejtők folytatását képező teknőalakú (j) mélyedésekben fönn nem akadnak. A függönyrúd túlságos fölhúzását az (i) lejtök fölött elrendezett (k) ütköző fölületek akadár lyozzák meg, melyek lejtős kiképzésük folytán egyúttal a csapoknak a (j) teknőkbe való terelésében is közremű-* ködnek. A (j) teknők olyan helyen vannak elrendezve, hogy a zsinórnak a függönyrúdhoz csatlakozó ága, midőn a (h) csapok a teknőkben nyugosznak, függélyes helyzetet foglal el. Ha tehát a függönyt le akarjuk bocsátani, s e célból a (h) csapokat a (g) zsinór meghúzása által (j) nyugvóhelyeikből kiemeljük, akkor a csapokra nem hat vízszintes erőkomponens s ennek folytán a csapok minden kilengés nélkül függélyes irányban haladnak fölfelé, míg az (1) lejtőkhöz nem érkeznek, melyek azokat függélyes pályájukból kitérítik. Ekkor tehát ismét vízszintes erőkomponens lép föl, mely a csapokat az (1) lejtők elhagyása után pályájukba téríti vissza. Ha e pillanatban a (g) zsinórt elbocsátjuk, akkor d függélyesen lesülyedő (h) csapok a lejtős (m) vezető fölületekre kerülnek, amelyek a (j) nyugvóhelyek fölötti tért úgy hidalják át, hogy a csapok nem sülyedhetnek vissza a (j) nyugaszokba, hanem ezeknek elkerülésével haladnak lefelé s ennek folytán a függöny a kívánt mértékben lebocsátható. A (h) csapok fölemelésének az (n) ütköző fölületek szabnak határt, melyek lejtős elrendezésük folytán a csapoknak az (m) lejtőkre való átvezetését elősegítik. A függönyrúd mindkét végének fölfüggesztése a leírt szerkezet segélyével történik, s hogy a két szerkezet együtesen legyen kezelhető, csak a húzózsinórokat kell alkalmas módon egyesíteni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vezető szerkezet fölhúzható és lebocsátható függönyrudak, képkeretek és hasonlók számára, jellemezve egy helytállóan elrendezett (i) lejtős fölület által, mely a függönyrúd vagy efféle egyik végének a szabadon lógó húzózsinór által meghatározott függélyes pályájában, a rúd csapjait a fölfüggesztési helyzetben fogvatartó nyugasz előtt fekszik és ennek folytán a fölfelé húzott függönyrúdat erédeti pályájából kitéríti oly célból, hogy vízszintes erőkomponens lépjen föl, mely a rudat a lejtő legmagasabb pontjának elhagyása után a nyugvóhely fölé lendíti. 2. Az 1. igénypont szerinti vezető szerkezet kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a rúd fölfüggesztési helye fölött egy második helytálló (1) lejtős fölület van elrendezve, mely a nyugvóhelyén bői fölfelé húzott rudat függélyes pályájából kitéríti, mimellett a lejtőhöz egy (m) vezető fölület csatlakozik, mely a fölfüggesztési hely fölött halad el oly módon, hogy a szabadon bebocsátott rúd csapjainak a fölfüggesztési helyzetbe való visszatérését megakadályozza. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti vezető szerkezet kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (i, 1) lejtők fölött a függélyessel szöget bezáró (k, n) ütköző fölületek vannak elrendezve, melyek egyfelől a rúd fölhúzását határolják, másfelől pedig a vízszintes erőkomponenseket visszatérítő hatásukban támogatják.