63476. lajstromszámú szabadalom • Önműködően záródó tolóablak

— 2 — mákhoz támaszkodnak s feszültségük folytán az ablakot a záróhelyzetben tartják, míg az ablak letolásakor a csőkarimák által összenyomatnak s ennekfoJytán még jobban megfeszülnek. A teleszkopikus csövek helyett ismeretes nürnbergi ollók is alkalmazhatók, melyeknek csak csuklóit? kell olyan rugókkal fölszerelni, hogy az ollók állandóan kinyúlni törekedjenek. Ugyanígy működnek a 2. ábra szerint alkalmazott (e) súlyok is, melyek (f) kötelek vagy láncok segélyével az ablakkeret alsó sarkaira vannak függesztve s ez utóbbiak a kocsifal vagy ajtótest csapjaira ágyazott (g) tárcsák körül vannak vezetve. Hogy az ablak a rúgó- vagy súlyhatás ellenében közbenső helyzetekben is rögzíthető legyen, a 3—5. ábrákon példa gyanánt föltüntetett szerkezetek alkalmazhatók. A 3. ábrán elüln ézetben, a 4. ábrán pedig fölülnézetben látható rögzítőszerkezet az ablakkeret fölső lécében hosszirányban vezetett (h) reteszből áll, melyet a köréje fektetett (i) tekercsrúgó kifelé törekszik nyomni. A kocsifalban a (h) retesz vége számára (j) mélyedések vannak kiképezve, melyekbe a retesz vége becsappan és az ablakot rögzíti. Az 1. ábra szerint az ablak (k) fogantyúja mellett kétoldalt egy-egy ily (h) retesz rendezhető el, melyeknek (1) fogantyúgombjai egyszerre foghatók meg s húzhatók befelé, amikor is a reteszek végei a keretlécbe visszahúzódnak s az ablak szabadon letolható, míg csak az (1) gombok elbocsátása után a reteszek egy-egy (j) mélyedésbe be nem csappannak. Az 5. ábrán föllülnézetben föltüntetett kivitelnél a fölső keretléc homlokoldalán egy (m) reteszrúd nyúl végig (2. ábra), melynek derékszögben meghajlított végei az (n) rugók hatása alatt a kocsifal mélyedéseibe csappannak. Az (m) rudat előre (magunk felé) kell húzni, amikor is végei a mélyedésekből visszahúzódnak s az ablak szabadon letolható lesz. Ugy ezen rögzítőszerkezet, mint a találmány tárgyának egyéb részletei is természetesen másféle, azonban lényegileg azonos kivitelben is foganatosíthatók. így pl. a csuklók körül forgó közönséges ajtóknál alkalmazni szokott önműködő pneumatikus zárószerkezet szintén átalakítható úgy, hogy tolóablaknál használható legyen, miért is az ilyen berendezés szintén a találmány keretébe tartozik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködően záródó tolóablak, jellemezve azáltal, hogy az ablakkeret ismeretes mechanikai elemekből (rugalmas testekből, súlyokból stb.) összeállított szerkezettel van kapcsolatba hozva, mely saját belső (helyzeti) energiájánál fogva az ablakot a záróhelyzetben tartani, ill. a záróhelyzetbe visszavezetni törekszik. 2. Az 1. igénypont szerinti tolóablak kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az ablakkeret rúgóhatás alatt álló teleszkopikus csövekkel vagy nürnbergi ollókkal van összekötve, melyeknek rúgói az ablak eltolásakor megfeszülnek. 3. Az 1. igénypont szerinti tolóablak kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az ablakkeret helytálló tárcsák körül vezetett köteleken vagy láncokon függő súlyokkal van összekötve, melyek az ablak eltolásakor fölemelkednek. 4. Az 1—3. igénypontok szerinti tolóablak kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az az ablakkereten rúgós tolóreteszek vannak elrendezve, melyek a kocsifal mélyedéseibe csappannak s az ablakot eltolt helyzetében rögzítik. (1 rajzlap melléklettel.) BALLA* RÉ8ZVÉNV • ÁRSASÁG NYOMDÁJA BUt APEfcl r