63436. lajstromszámú szabadalom • Zár

oda mozgatható. A tolókáimk a rajz sze­rint balra történő elmozgása közben a (8) nyúlvány magával viszi a szegemelő (5) karját, amikor is a (4) kar a rekesztőt a zárnyelv rovátkájából a (10) rúgó ellené­ben kibillenti. A zárnyelvet a (11) fokához feszülő erős (12) rúgó záró állásába nyomni törekszik. A (7) tolóka úgy van elrendezve, hogy a kulcstaraj azt (9) nyúlványánál fogva azonnal magával viszi úgy, hogy a re­kesztő már a kulcstaraj egész kis szögnyi elfordítása után fölszabadítja a zárnyel­vet, mire azt a (12) rúgó azonnal záróhely­zetébe löki. A nyelv záróhelyzetében a megfelelő rovátkába becsappanó rekesztő a (7) tolókát és vele a kulcsot is vissza­viszi kezdeti helyzetébe. Nyitáskor a kulcsot ugyanazon értelem­ben fordítjuk el, mint záráskor. Miután a kulcstaraj a rekesztőt a már leírt módon kibillentette, a zárnyelv (12) bezzentő­jébe akad, s ily módon a zárnyelvet a (12) rúgó hatása ellenében egynegyed fordulat alatt nyitó állásába tolja vissza. A (7) tolóka természetesen még a zárnyelv moz­gatása közben kikapcsolódik a kulcstaraj-i ból úgy, hogy a szélső helyzetben a re­kesztő akadálytalanúl becsappanhat a zár­nyelv megfelelő rovátkájába. Hogy a zár nyitása Után a kulcsot visz­szafordíthassuk a kulcslyukhoz, a (7) toló­kának jobb irányban is ki kell térnie nyu­galmi helyzetéből. Ezért nyugalmi hely­zetében a jobboldali végéhez egy (14) rúgó támaszkodik, amely megengedi jobb irányban való kitérését, a kulcs kihúzása után azonban azonnal vissza is vezeti nor­mális állásába. Annak következtében, hogy a kulcsnak csupán 90°-nyi elforgást kell végeznie, le­hetővé válik egy olyan biztosíték alkalma­zása, amely teljes fordúlatot végző kul­csoknál nem alkalmazható. A biztosítékot a zárfenékre erősített tömbből szabadon kinyúló, megfelelően görbített (15) tövis alkotja, amely csak a taraján megfelelő helyen (16) furattal ellátott kulccsal en­gedi meg a zár kinyitását. A rekesztőnek leírt mozgatószerkezete továbbá még egy egészen új biztosíték al­kalmazását teszi lehetővé a kulcstaraj ki­képzését illetőleg. Az elrendezés ugyanis olyan lehet, hogy a rekesztő csak akkor teszi szabaddá a zárnyelvet, amikor a (7) tolóka (9) nyúlványa a nyelv záró állá­sában már a zárnyelv (13) bezzentöje alatt van, amint ez a 3. ábrán látható. A zár ekkor csak úgy nyitható, ha a kulcs­tarajnak a (9) nyúlvánnyal kapcsolódó része kellő mértékben a (13) bezzentő alá hatolhat, mielőtt még más része a maga­sabban fekvő bezzentőt éri. E végből a kulcstarajt magassága egy részén bizo­nyos ferdeségben le kell reszelni, amint ez a 4. ábrán 17-nél látható. A kellő magas­ságig bizonyos ferdeségben lereszelt ta­rajú kulcs hiányában a zár rongálás nél­kül ki nem nyitható. Megjegyzendő, hogy ennek ellenében a nyitott zár a kulcsnyí­lásba bevezethető bárminő kampóval is könnyen zárható, mert ehhez elegendő, ha a (7) tolókát (9) nyúlványánál fogva kissé balra toljuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A kulcsnak igen kis szögnyi elfordítá­sával zárható és egynegyed kulcsfor­dúlattal ugyanazon irányban nyitható zár, azáltal jellemezve, hogy a rekesztő mozgatószerkezetének a kulcstarajjal kapcsolódó eleme egyrészt közvetle­nül a kulcslyuknál van elrendezve, másrészt csupán egyik irányú elmoz­gatásakor hat a rekesztőre, míg a zár­nyelvet egy rúgó magában véve ismert módon állandóan záróállásába nyomni törekszik. 2. Az 1. alatt védett zár foganatosítási alakja, jellemezve egy vezetékben járó tolóka által, amelynek két nyúlványa közül egyik a kulcsnak bizonyos kis szögnyi elfordítása alatt a kulcs­tarajjal kapcsolódik, a másik pedig a rekesztő kibillentésére való emelő egyik végéhez úgy illeszkedik, hogy azt csak a tolóka egyik irányú elmoz­gatásakor viszi magával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom