63400. lajstromszámú szabadalom • Gép ellenőrző nyomattal bíró lyukasztott csíkok előállítására vagy lyukasztott csíkok szövegének közönséges írásba való átírására elektromos úton

- 10 — a törekvése, hogy a kocsit állandóan balfelé (7. ábra) húzza. Az előretolóberendezés ezt az eltolódást a kivánt határok között akként szabályozza, hogy az eltolódást a kellő pillanatban megindítja vagy meg is akadályozza, továbbá hogy a rendszeresen beosztott betüközöktől (betiielőretolás), vagy bizonyos fix vagy beállítható ütközőktől függővé teszi (ritkífoköz előretolás). Az előretolás mindig végbe megy, mikor a csikban hatodik (tizedik) lyuk alkalmazva nincs. A (400) szán maga (8. és 10. ábra) a (404) vezetőrúddal és (405) fogasrúddal a (406), "(407) görgök fölött van vezetve, melyek az állványban vannak ágyazva. A (405) fogasrúd hajtását a (408) fogaskerék végzi, melynek dobalakú, tengelyirányos (408') megnyújtásába egy spirálrugó van beépítve. A fogasrúd ezenkívül egy kisebb (409) fogaskerékkel is kapcsolatban van, melyet a (411) tengely köt össze a finom fogazású (410) kilincskerékkel. A (411) tengely körül forgatható (408) rúgódob a (405) fogaskereket a nyíl irányában törekszik tovább tolni (8. ábra). A (410) fogaskerékkel, melyet a (405) fogasrúd hajt, két-két egymás mögött fekvő (420), (421) kilincs, tehát összesen négy kilincs kapcsolható (8—10. ábra), melyek közül a fölső (420) kilincsek a (445) csapon vannak ágyazva és másik végeiken (454) orrokkal vannak ellátva, míg az alsó (421) kilincsek a (446) csapon vannak ágyazva és (456) orrokkal vannak ellátva. A (445) és (446) csapok a (419) csap körül forgatható (417) emelőre ágyazott (412) és (447) tengelyekkel csuklós négyszög csúcspontjait határozzák meg, melyet két-két egymás mögött fekvő (413), (414), (415), (416) lamella alkot. A (452), (453) görgők arra törekszenek, hogy rugókon ágyazott (420) és (421) kilincseket a kilincskerékbe bekapcsolják, azonban a két (459) csap körül függélyes irányban eltolható (458) tolattyú (455), (457) csapjai a tolattyú állásának megfelelően vagy a két fölső, vagy a két alsó kilincset ezek (454), illetve (456) orrán megfogni és a (410) kilincskerékből kikapcsolni törekszenek. A normális állásban a (458) tolattyú a fölső végállásában van, tehát rendszerint a fölső kilincsek vannak kikapcsolva, míg ellenben az alsó kilincsek befogódzanak. Ennek az a következménye, hogy a gép nyugalmi állásában a kocsi által kifejtett húzóerőt az alsó kilincsek fogják föl, melyek a húzóerőt a (446), (447) csapokra viszik át és a (417) emelőt a (476) ütközőcsapokra fektetik (8. ábra). Az elreteszelőkilincsek parallelogramszerü elrendezésének, — mint azt még részletesebben ki fogjuk fejteni, — az a célja, hogy a kocsi összes előretolódását két részre bontsuk el, mely két rész között megy a betű lenyomtatása végbe. Ennek az elrendezésnek különböző előnyei vannak: egyrészt ily módon időt takaríthatunk meg, mert a betű lenyomtatása előbb történhetik meg, ha a kocsinak csak a fél előre tolódást kell megtennie és az előretolódás másik fele alatt a betükorong már továbbforgását kezdheti meg, másrészt a betűket a betükerék betümezeinek közepén lehet azok széle helyett alkalmazni, mi bizonyos szerkezeti előnyökkel jár. A (417) emelőn (448) és (449) csapok segélyével (8. ábra) két (422) és (427) tolókilincs van ágyazva, melyeket rendszerint (423) és (428) rugók szorítanak a (424), (429) ütközőpeckekre, és melyek a (39c) elektromágnesek által befolyásolható fegyverzetlemezekkel vannak ellátva. Ha ezek az elektromágnesek áram alatt nincsenek, a tolókilincsek akkor, mikor ezeket a (417) emelő előre tolja, a különböző mértékben előreálló (425) és (430) ütközők élei előtt elhaladnak, más esetben ellenben a (417) emelő annak megfelelően, hogy az egyik vagy másik elektromágnes kap-e áramot és hogy a (425) vagy (430) ütköző szolgál-e a kilincsek ütközője gyanánt, előbb vagy később áll meg. A (419) tengelynek ezenkívül a (417)