63400. lajstromszámú szabadalom • Gép ellenőrző nyomattal bíró lyukasztott csíkok előállítására vagy lyukasztott csíkok szövegének közönséges írásba való átírására elektromos úton
— 6 — a (8) elektromágnesen át a fölső (65) átkapcsoló forgáspontjához áramlik, innen a legfölső (68) kefecsoport jobboldali keféjéhez és a (66) kontaktusdarabon át ennek középső keféjéhez, innen pedig a következő átkapcsoló forgáspontjához megy és így tovább az összes következő átkapcsolókon és keféken át a legalsó (68) kefecsoport középső keféjéhez, melytől a (19) kefepáron át a kondenzátor másik sarkáig áramlik. Ekkor a (8) elektromágnes gerjed, a (2) kilincskerék, a betükorong és az ennek (1) tengelyén alkalmazott (30) kefekar megáll, a (16) tengelyt a (10) emelő mechanikus vagy elektromos úton kiváltja, a tengely forogni kezd és a (18) kontaktusdarabon át a (21) kefepár keféit összeköti egymással. Ennek következtében a mellékkapcsoló (27) kapcsolóemelője feszültség alá kerül és annak megfelelően, hogy az illető helyen a hatodik sorban van-e vagy nincs-e lyukasztás, a közvetlen áramkörbe vagy a (31) kefe, vagy a (40) elektromágnes kapcsolódik be, melynek kapcsolási elrendezése és működési módja ugyanaz, mint az 1. ábrán látható gép megfelelő mágneséé. A (9) fegyverzetemelő visszavezetése és a kondenzátor töltése is ugyanúgy történik, mint az 1. ábrán leírtuk. Az 1. és 2. ábra szerint alkalmazott (65 és 27), illetve (24 és 27) fő- és mellékkapcsolókat lyukasztott csík helyett billentyűzet segélyével is lehet működtetni a billentyűk alatt alkalmazott kombinálósínek közvetítésével, mint ahogy azt a 7—21. ábra alapján ismertetni fogjuk. A (65) főkapcsoló és (68) kefecsoportok egyszerűsített kapcsolási elrendezése látható a 4. ábrán. Ennél az egyik kefecsoportról és a hozzátartozó főkapcsolóról az áramátmenetet a következő csoportra egy-egy rövid, fölváltva a középsőkefék és a szomszédos kapcsolók forgáspontjai között alkalmazott összekötő vezeték létesíti .Ekkor a (65) kapcsolók és (68) kefecsoportok között három kapcsolóvezeték helyett kettő is elégséges. C) Az 5. és 6. ábrán látható séma szerint szerkesztett gép általános elrendezése, Az 5. és 6. ábrán az öt és hat elem kombinációjából álló lyukasztásokat létesítő, vagy ilyenek által működtetett gép további sémási láthatók, melyek az eddig leírt sémától lényegében a kombinálókollektor különleges elrendezésében térnek el. Ez a kollektor itt fix módon van elrendezve, és egyidejűleg a vezérkollektorral is össze van kötve, úgy hogy az összes (68, 33, 34, 35) kollektorkefék az (1) tengely közös (30) karjára vannak szerelve és egyetlen fogással emelhetők le az említett kollektorokról, mikor ezeket tisztogatni vagy lecsiszolni kell. Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy az | (1) tengely által mozgatandó tömegek igen kicsinyek. Maga a kombinálókollektor öt meg nem szakított (69) és öt megszakított (7) súrlódó gyűrűből áll. Két-két különböző nemű szomszédos (69, 70) gyűrű egymással a párosával összekötött (68) kefék által képezett egy-egy kefepár útján van egymással kapcsolva. A megosztott (70) surlódógyürű kontaktusdarabjai a megfelelő (65) átkapcsolónak fölső (munka) és alsó (nyugalmi) kontaktusaival vannak fölváltva összekötve, mint azt a két 5. és 6. ábrán a vonalkázás világosan jelzi. A megoszlott (70) surlódógyürű kontaktusainak száma ezért akként van megszabva, hogy a legalsó (65) átkapcsolóhoz tartozó gyűrű harmincegy (esetleg harminckét), a többi (70) súrlódógyűrü pe-i dig egymásután tizenhat, nyolc, négy és két egymástól szigetelt részre van osztva. A négy alsó (65) átkapcsoló forgáspontjai a meg nem szakított (69) surlódógy'űrűkhöz vannak kapcsolva, a legfölsőé peotg a + — áramfolyás egyik sarkához, melynek másik sarka a legalsó (69) súrlódó gyűrűvel van kapcsolva. Ebből az következik, hogy a (8) elektromágnesen, a (65) átkapcsolókon, a kombináló kollektor részein és a (68) keféken csakis akkor mehet át áram, mikor a (30) kar a kefecsoporttal együtt a kol-