63387. lajstromszámú szabadalom • Távgépírókészülék

- 5 — lyel szemben a (35) állványon egy megfelelő (36) fogakból álló fogkoszorú van megerősítve. A (36) fogak, melyeknek száma egyenlő az írógép betűinek számával, úgy vannak elrendezve a (20) tárcsához képest, hogy az egyes fogközök középvonala pontosan összeesik a (21) kontaktuslapok középvonalával. Másrészt a (32) horgony (34) foga a (23) mutatóhoz képest úgy van elrendezve, hogy mikor a fog hegye a fogkoszorú egyes fogközeinek legmélyebb (37) helyén fekszik, akkor a (26) mutatófej középvonala pontosan azon (21) kontaktuslap középvonalával esik össze, mely megfelel azon fogköznek, melyben éppen bennefekszik a (34) fog. Ez a berendezés, mint később részletesen lefogjuk írni, arra a célra szolgál, hogy a horgony egyidejű elmozdulása közben föllépő hibákat ellensúlyozza. A (32) horgony sima lapjával egy üreges (38) mágnes fekszik szemközt, mely a kapcsoló másik felét alkotja. Ezen mágnes a (27) tengely meghosszabbításában fekvő (39) tengelyen van elrendezve, s ugyanezen tengely egy (40) fogaskereket hord, mely a (42) mótor (41) tengelyén üllő (43 fogaskerékkel kapcsolódik. Az üreges (38) mágneshez forgása közben az alábbiakban leírandó módon időnkint áramot lehet vezetni a (II) kapcsolótelepből. Ha a mágneshez áramot vezetünk, akkor az magához rántja a (32) horgonyt, miáltal a mutató (27) tengelye kapcsolódik a (39) tengellyel és addig forog azzal együtt, míg az áramnak a (38) üreges mágneshez való hozzávezetése meg nem szakíttatik, vagyis míg a (32) horgonyt a (31) rúgó el nem húzza a mágnestől és ezáltal meg nem szünteti a kapcsolást a két tengely között. Ebben a pillanatban a (23) mutató (24) feje az illető kontaktuslap fölött megáll. Mivel a (32) horgony (34) fogának hegye csak a milliméter tört részeivel kifejezhető kis távolsággal távolodik el a (36) fogak hegyeitől, mikor azt a (38) mágnes magához húzza, ennélfogva amint a mágnes a horgonyt elbocsátja, a (36 fog azonnal beugrik a kérdéses pillanatban vele szemközt álló fogközbe s a (31) rúgó feszítőereje folytán mindig visszacsúszik eredeti helyzetébe, vagyis hegye az illető fogköz legmélyebb (37) pontjáig előremozdul. A (27) tengely végére erősített (33) tárcsának a (20) tárcsa felé eső fölületére egy kis (44) kerék fekszik rá, mely a (46) emelőnek azon karján van megerősítve, melyet a (45) rúgó a (33) tárcsához szorítva tart. Az emelő alsó vége pedig, mely vezető anyagból van, két rugalmas (47, 48) kontaktuspecek között fekszik oly módon, hogy mikor a (32) horgony elmozdulása alaklmával a (33) tárcsa s ezzel együtt a (46) emelő is elmozdul, akkor annak alsó vége a (48) pecekbe ütközik. Mikor pedig a (32) horgonyt a mágnes elbocsátja, akkor a (46) emelő alsó vége a másik (47) pecekre fekszik rá. Magától értetődik, hogy a (46) emelő a (27) tengely eltolódása alkalmával másféle módon is mozdulhat el. A (33, 44, 45, 46, 47, 48) részek együtt egy úgynevezett „helyi jelfogót" alkotnak, melynek célját és működését részletesen az alábbiakban fogjuk megmagyarázni. Természetesen a (46) emelő helyett egy elszigetelt kontaktust is lehetne a (27) tengelyen megerősíteni, mely midőn a horgonyt a mágnes magához húzza, a (48) kontaktussal, midőn pedig elbocsátja, a (47) kontaktussal érintkeznék. Mindegyik írógéphez négy különálló áramkör tartozik u. m. először az (I) mozgatótelep áramköre, mely úgy a föladónál, mint a fölvevőnél működésben van, hogy a két (23) mutatót egyidejűleg elforgassa. Másodszor a (II) kapcsolótelep áramköre (8. ábra), mely szintén úgy a föladónál, mint a fölvevőnél működésbe lép, hogy a (38) mágnesek egyidejű mágnesezése által a (23) mutatókat egyidejűleg kapcsolja a (41) mótortengelyekkel. Harmadszor a (III) írótelep áramköre, mely mindig csak a fölvevő gyanánt működő írógépnél lép működésbe és végül negyedszer a (IV) vonaltelep áramköre, mely arra szolgál, hogy a föladó állomástól a fölvevő állo-