63387. lajstromszámú szabadalom • Távgépírókészülék
- 12 -kontaktussal úgy, hogy a fölvevőnél záródik az íróáramkör azon (21) kontaktuslapon át, mely fölött a (26) mutatófej állva maradt. Erre a megfelelő billentyűkar alatt elrendezett (7) solenoid tekercsén áram fut keresztül úgy, hogy az a (8) magot s ezáltal az illető billentyükart lehúzza. A fölvevő írógép tehát azt a billentyűt üti le, amelyet a föladónál leütöttünk. Az (Al) kezdőbillentyű alatt nincs (7) solenoid, mert ha ezt a föladónál leütnénk, akkor a fölvevőnél is leüttetnék. Ennek pedig nem szabad megtörténnie, mert akkor a fölvevő gép (Al) kezdő billentyűje lenyomná a (17) emelőt, vagyis a fölső kontaktusfésűt a (3) fogak felé fordítaná át és ezáltal az éppen fölvevésre beállított gépet föladásra állítaná be. Természetesen; a föladónál a billentyükart legalább addig kell lenyomva tartani, míg a (26) mutatófej a megfelelő kontaktuslap fölé nem érkezik, mert ellenkező esetben a föladó kapcsoló főáramköre a (4) alsó kontaktusfésűnél megszakad, a (38) elektromágnes idő előtt elveszti mágnességét és a (26) mutatófej nem a kellő (21) kontaktuslap fölött áll meg. Ugyanilyen módon a föladónak korán működésbe lépő helyi jelfogója idő előtt kikapcsolja a fölvevő vonaljelfogóját úgy, hogy a kapcsoló mellékáramkör itt is idő előtt megszakad s a gép helytelen betűt ír. Ha nagy fordulatszámú motorokat alkalmazunk, akkor a mutató a leírandó legnagyobb útat, mely valamivel kisebb egy teljes körnél, igen rövid idő alatt teszi meg. Emellett azonban föl kell tételeznünk, hogy a két mótor a föladónál és a fölvevőnél (synkrón) egyidejű forgást végejz, tehát a két mutató is egyidejűleg (synkrón) mozdul el, mert ugyanazon helyzetből egyszerre indúlnak el, egyenlő íveiket írnak le és egyidejűleg maradnak állva. Azonban két egyenlő elektromotor soha 1 sem fog teljesen synchron forgást végezni s a forgásban föllépő egyenetlenségek következtében a (23) mutatók a föladónál és a fölvevőnél nem írnának le egyenlő íveket az időegység alatt, tehát nem ugyanazon (21) kontaktuslapok fölött maradnának állva s így a készülék használhatatlan lenne. A mótor forgásában elkerülhetetlenül föllépő egyenlőtlenségek káros befolyását a leírt horgonykapcsoló segélyével tesszük hatástalanná. Már említve volt, hogy a forgás megszűntével a (26) mutatófej közepe azon (21) kontaktuslap középvonala fölött marad állva, amellyel szemközt lévő fogközbe a (34) fog a (38) elektromágnes mágnességének megszűnése pillanatában beugrik s hegye ezen fogköz legmélyebb (37) helyét éri. A föladónál pedig a (38) elektromágnes tekercsében azonnal megszakad az áram, amint a (26) mutatófej a lenyomott billentyűnek megfelelő kontaktuslapot érinti. Ha az ugyanazon középponthoz tartozó különböző írógépeknél olyan motorokat alkalmazunk, melyeknek percenkinti fordúlatszáma 1985 és 2015 között ingadozik, tehát a különbség percenkint legfeljebb 30 fordúlatot, vagyis percentekben kifejezve 1%%-ot tesz ki és ha ezen percentekben kifejezett fordúlatkülönbség nem nagyobb mint egy kontaktuslap fokokban mért félszélessége, ha azt az egész kör kerületéhez viszonyítva szintén percentekben fejezzük ki, (pl. ha 36 kontaktuslap van, akkor egynek szélessége = 10°. ennek fele 5", ami az egész kerületnek. 360°-nak körülbelül iy2 f0 -a) akkor a mutatók által a fölvevőnél és föladónál leírt különböző hosszú ívek különbsége a mutatók állva maradása alkalmával kiegyenlítődik. A föladó mutatója által megtett út nevezetesen semmi esetre sem lehet nagyobb, mint harmincöt kontaktuslap együttes szélessége, tehát kisebb 360-nál. Ennél pedig a fölvevő mutatója által leírt ív, legfeljebb iy2 %-al nagyobb, vagy kisebb. A föladónál a (38) elektromágnes azonnal elbocsátja a (32) horgonyt s az enged a (31) rúgó feszítőerejének, amint a (26) mutatófej érintkezésbe jut a lenyomott billentyűnek megfelelő (21) kontak-
