63240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos forrasztásra és hegesztésre

•említett módon még bármely más változat is tekintetbe jöhet. Gyakran célszerű két kenőcsöt készíteni, melyek közül az egyik azon anyagokat tartalmazza, melyeket a forrasztóanyagba akarunk juttatni, míg a másik kenőcs a salakburkolat képzéséhez szükséges anyagokat tartalmazza. Ily esetben először a fémrudat az első kenőcsbe mártjuk be és ha a bevonata megszáradt, úgy a második kenőcsbe mártjuk be; a sorrend, esetleg meg is változtatható. Minden olyan esetben, melyben vas vagy acél forrasztandó össze, az eredeti forrasztóanyag legcélszerűbben a következő: Fe 99'440°/o C 0-100% Si o-l 50% Mn 0'300°/0 P 0-001% _S 0-009% 100-000% A körülmények szerint más összetételek is alkalmazhatók. A forrasztórúd bármely alakban is alkalmazható. így például csatorna- vagy csőalakban is; ez esetben azon anyagok, melyek a forrasznak a helyes vegyi összetételét adják meg, porrá tört vagy szárított tészta alakjában a csőben, vagy csatornában foglalnak helyet. Természetesen a cső az előbb említett módon is burkolható be a burkolattal. Némely esetben a salakot adó alkatrészek helyezhetők el a cső belsejében, míg a többi alkatrészek a cső körül vagy fordítva. A megejtett kísérletek alábbi vegyi változásokat mutatják: acél vas forr. e. forr. e. forr. e. forr. e. Fe 98-72 99-40 99-10 99 58 C 0-60 0-32 0-25 O'll Si 003 000 0-10 0-02 Mn 0-52 0-26 0-30 0-12 S 0-05 0-01 o-U 0-09 P 008 0-01 0-11 008 100-00 10000 10000 100-00 Ha tehát a fémrudakat a forrasztási eljárás alatt föntiek szerint végbemenő elváltozásokra való tekintettel készítjük el, úgy a burkolatnak tényleg nem szabad elektromosan vezetnie, sem rendes körülmények között, sem pedig a forrasztáskor föllépő magas hőfoknál. Á kezelendő tárgy tulajdonságai szerint a burkolat savas, lúgos vagy közömbös lehet. A kísérletek azt mutatták, hogy szén-, szilícium- és manganvegyületek az alkalmazott fém keménységét növelik. A burkolat alkatrészeinek mennyisége aszerint állapítható meg, hogy mekkora mennyiség párolog el. így például a burkolat 4—40 g. szenet, 3—30 szilíciumot és 2—12 g. mangánt tartalmazhat, az elektród minden kiló vas vagy acéljának megfelelően. Az eddigiekből következik, hogy: a) a burkolatban foglalt tésztaanyaggal a forraszfémet a kívánt vegyiösszetételben keménységben vagy szívósságban kapjuk meg. b) a villamos ívberj föllépő fogyásnak megfelelően, a forrasztási eljáráshoz alkalmazott acélnak vagy vasrudaknak oly összetételt adunk, hogy a forrasz a kívánt vegyi összetétellel, keménységgel és szívóssággal bírjon. Ha tehát a forrasztandó fém összetétele és keménysége ismeretes, úgy az (a, b) alatt mondottak alapján módunkban van gyakorlati értelemben azonos összetételű és tulajdonságú forraszt állítani elő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás villamos forrasztásra vagy hegesztésre szolgáló fémelektródoknak bevonására szolgáló burkoló- anyagnak előállítására, azáltal jellemezve, hogy a Zr, Mg, A1 és Ca fémek oxydjaiból és hidroxydjaiból álló keveréket kevés savval, szénsavat fejlesztő anyagokkal kenőccsé alakítjuk, mely kenőcsbe a fémelektródot belemártva, utóbbi bevonatot nyer, mely bevonat megszáradásakor a föllépő gázfejlődés folytán porózus és rideg. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás egy másik kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a redukáló gázokat fejlesztő anyagokat szénnel helyettesítjük. 3. Áz 1. alatt igényelt eljárás kiviteli alakja,