63168. lajstromszámú szabadalom • Lóerőszámjelzőkészülék dugattyús erőgépekre

— 2 -Jelen találmány, melynek egyik példaképem vázlatos kiviteli alakja a mellékeli rajzon van föltüntetve, a fönntemlített máiismert berendezésből kiindulva, következő elven oldja meg a kitűzött föladatot: Mivel a lóerő-számok, vagyis a másodpercenkint teljesített munkák oly kép kapjuk meg, hogy a számoló-készülék bizonyos időn át észlelt eltérését a készülék állandójának (konstans) tekintetbe vétele mellett elosztjuk a megfigyelési idővel másodpercekben, világos, hogy ezen eljárás ugyanaz, mintha az (e) korong másodpercenkénti közepes szögelfondulását szoroztuk volna meg a készülék állandójával. Mindezekből következik, hogy a másodpercenkénti lóeröszám arányos az (e) korong közepes szögsebességével. A találmány lényege tehát éppen abban áll, hogy ezen közepes szögsebesség bármely pillanatban valamely mutatóról le legyen olvasható. A kitűzött föladatot jelen találmány a mellékelt rajzon látható berendeléssel oldja meg. A berendezés ismert részei a (b) indikátordob a (d) írószerkezet és az indikátordugattyúra ható (c) indiktáorrúgó. Az indikátordugattyú (j) dugattyúrúdja (i) emelőszerkezet, illetve rúdazat közbeiktatásával hat az (e) tárcsa (f) forgatástengelyére olykép, hogy a dugattyú mozgásoknak megfelelően az (e) korong a (b) dob homlokfölületén sugárirányban elmozog. A benső érintkezést az (f) tengely végére ható (g) rúgó biztosítja. Az (f) tengely középső (fl) része négyszögletes, vagy pedig ékrovatékkal van ellátva, és ezen részen hosszirányban eltolhatóan ül a (k) tárcsa, melynek mindenkori fölső része az (1) acélmágnes sarkai közé nvíjlik bele és ilykép egy unipoláris áramfejlesztő készüléket alkot. Az (1) acélmágnes szabad végeihez csatlakoznak az antimagnetikus anyagból készült (m, m) csapágyrészek, melyek az (f) tengelyt vezetik, azonkívül pedig a (k) tárcsát az (1) acélmágnes szárai közötti helyzetébe biztosítják. Világos, hogy az (e) korong ide-oda mozgásának megfelelően a (k) tárcsában is egyik, illetve másik irányú villamosáram keltkezik, mely a (p, o) kapcsokból (r) vezetékkel elvezethető. Az (r) vezeték egy (s) villammótor kapcsaihoz vezet, mely (t) villamfejlesztö gépecskét hajt, melynek áramát egy (u) feszültség mérő méri. Az (s, t) mótordinamo forgó részének meglehetősen nagy a tömege és így a tehetetlensége. Tekintve, hogy az (m); csapágyrészekben az (f) tengely egyenesben van vezetve, célszerű az (f) tengelyt a (d) korong előtt (v) gömbcsuklóval látni el, miáltal a (g) rúgó az (f) tengely bármely helyzetében zavartalanul szoríthatja az (e) tárcsát a (b) dob homlokfölületéhez. A készülék működési módja az eddigiek alapján világos: az (e) koronggal együtt forgó (k) tárcsában váltakozo irányú villamos áram keletkezik, mely az (s) villammótort, tekintettel arra, hogy az egyik irányú áram lényegesen nagyobb és erősebb, az ellenkező irányú áramnál, ál; landó irányú forgásba hozza és mivel forgórész tömege aránylag nagy, az (s) motor bizonyos fordulatszámot vesz föl, mely az (e) korong középsebességével és ilykép a dugattyús erőgép lóerőszámával arányos, vagy legalább is meghatározott öszszefüggésben van. Az (s) motorról hajtott (t) áramfejlesztő pedig az erőgép teljesítményétől függő feszültségű áramot küld az (u) feszültségmérőbe. Az (u) feszültségmérő mutatójának skálája gyakorlati úton diagrammok vagy a bevezetésben említett számolókészülék segélyével állapítandó meg, mikor is az (u) feszültségmérő mutatója közvetlenül adja meg az erőgép lóerőszámát. A rajzon bemutatott példaképeni kiviteli alak természetesen csak példaképen szolgál, melytől a találmány számos eltéréssel is készíthető, anélkül, hogy ezáltal lényegében változást szenvedne. A (k) : tárcsából és (1) acélmágnesből álló áramfejlesztő helyett bármely más a célnak megfelelő áramfejlesztő berendezés alkalmazható, úgyszintén az (s, t) mótordinamo forgó részei egyesíthetők.