63037. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés önműködő telefonközpontokhoz

Megjelent 1914. évi április hó 11-én. MAGY. gjW KIR. SZABADALMI ^fifi

f HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 63087. szám. vn/j. OSZTÁLY. Kapcsolási elrendezés önműködő telefonközpontokhoz. SIEMENS & HALSKE AKTIENGESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1911 augusztus hó 21-ibe. Elsőbbsége 1910 augusztus hó 27-ike. Találmányunk tárgya kapcsolási elren- i dezés önműködő telefonközpontokhoz, melynél az előfizetők kapcsolása a központon önműködő csoport- és vonalkiválasztókon át történik és ama kapcsolóbe rendezés mögött, mely valamely fölhívó vezetéknek valamely el nem foglalt ki választóval (előzetes kiválasztóval, fölhíváskeresővel stb.) való kapcsolására szolgál, átvivő relais berendezés van alkalmazva, mely a fölhívóállomástól kiinduló kapcsoló és vezérlő áramimpulzusokat a kapcsolásra használt kiválasztókra viszi át. Az ilyen átvivőreiais berendezésnek többek között azt is meg kell gátolnia, hogy az előfizető a kiválasztó kapcsolórelaisjét , közvetlenül működtethesse. Az áramlökések átvitelénél a kiválasztók kapcsoló relaisi.a kiválasztókat függetlenítik az elöfizetővezetékek ellenállásának gyakran igen eltérő voltától, minek következtében azok jóval érzéketlenebbre szerkeszthetők. Ezenkívül az átvivők alkalmazásánál az is lehetséges, hogy a fölhívó állomás mikrofonját tápláló áramot ne vezessük a kiválasztók számos kapcsolóemelőin és kapcsolókontaktusain át. Mikor az önműködő telefonközpontok! technikája még teljesen fejletlen volt, a kiválasztók mozgató elektromágneseit közvetlenül az előfizetővezetékeken át akarták gerjeszteni. Eltekintve attól, hogy eme veztékek nagy ellenállása ezt a kapcsolást nem engedte meg, az ily kapcsolástól már azért is el kellett tekinteni, mert az akor a munkát végző elektromágnesek gerjesztéséhez szükséges erős áram a szomszédos vezetékekre fokozott induktív hatást gyakorolt és így zavarokra adott okot. Ezért az áramimpulzusokat az előfizetőállomásról egy relaishez vezették és ennek segélyével végezték a munkát végző elektromágnesnek helyi áramkörbe való bekapcsolását. Még oly átvivő relaisk alkalmazásánál is, melyek a kapcsolóimpulzusokat tovább adták, nem lehetett a kiválasztókon a tovább kapcsoló elektromágnesek részére a bekapcsolórelaisket elhagyni, mert a központon alkalmazott vezetékek hosszát minden esetre figyelembe kell venni és mert a gyakorlat által megkövetelt kapcsolóáramerősségek (egy Strowger-féle kiválasztó körülbeilül 1 ampére áramerősséget igényel)' nagyságuk miatt a szomszédos vezetékeket befolyásolják. Az, hogy valamely központon alkalmazott kiválasztókat ne a be-