63036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távíróberendezés és eljárás táviratok továbbítására

ják, (5. és 32. ábra) míg a pecek másik, -a (48) csavarházzal szemben fekvő végén ütköző gyanánt szereplő (49) spirálrügo van alkalmazva. Hogy valamely ütőrúdat a működési, illetve író helyzetébe állíthassuk, mint az a 6. ábrán pontozva látható, a megfelelő (47) csúszórudakat előre (az 5. ábra szerint balról jobbra) mozgatjuk, ekkor a (46) toldat a (48) csavarházba ütközik és a pecket eltolja, a (44) rúdat meghúzza, a rövid (43) emelőkart megfogja és így az ütőrúdat a (35) ívdarabra szorítja. A (49) rúgó és (46) toldat között bizonyos liolt mozgás lehetséges úgy, hogy az ütőrúd tovább mozoghat, mint a (47) csúszórúd és éles ütést gyakorolhat. A (46) toldatok hossza egyenletesen nő, amint távolságuk a gép középpontjától nő úgy, hogy fejeik körívben fekszenek (3. ábra). A (47) csúszórúdak az (50) és (51) rudak vezetékeiben fekszenek, melyek a gépen harántirányban mennek át és a gépkeretre vannak szerelve. Mozgatásokra az (52) rúd szolgál, mely időszakosan egy külön (47) csúszórúddal kapcsolódik az (53) kilincsek közvetítésével, melyek közül mindegyik csúszórúddal egy-egy van csuklósan kapcsolva. A kilincs és rúd között a hatásos kapcsolatot ez utóbbi létesíti, amennyiben a kilincsfejek (54) fölületével működik együtt. Az (52) rúdat végén az (55) és (56) kilincsek tartják (3. ábra), melyek az (50, 51) vezetőrudakban eltolhatóan vannak ágyazva úgy, hogy előre és hátra mozgathatók. Ezt a mozgást a rudak a forgatható (57) tengelyről nyerik, (5. és 21. ábra) az (58); forgattyúkarok és (59) hajtórudak útján, melyek az (55) és (56) rúdak (60) toldataival vannak kapcsolva. Az (57) tengelyt a (61) forgattyú forgatja, mely a tengelynek a gépből kinyúló végére van ékelve (4„ 21. és 22. ábra) és a (62) rúd útján van az előre toló csavar egyik végén alkalmazott rövid (64) tengelyre ékelt (63) excenterkoronggal összekötve. .(50. ábra). Magát az előretoló csavart később ismertetjük. A (64) tengelyt a (65), (66), (67) lánckerékáttevés (22. ábra) működtetett egy később leírandó kötés útján, mely az állandóan forgó (68) tengelyre van szerelve. Ezt a ráékelt (69) lánckerék hajtja az 5. ábrán látható vagy más lánckerékáttevés útján a képkeretre szerelt kis (70) motorról. Igen természetes, hogy elektromotor helyeit más motort is lehet használni, de elektromotor a legelőnyösebb. Ama különböző (53) kilincsek számát, melyeket az (52) rúdnak meg kell fognia, a (71) beállítórúdak szabják meg, melyek a kilincsek (72) végdarabjaival működnek együtt. Ezek a (72) végdarabok harántirányban fekszenek az összes beállítórúdak fölött és rendszerint az összes (72) végdarabokat lefödő és a gépben harántirányban fekvő (74) lemez (73) vezetőhasítékaiban foglalnak helyet, (34. ábra). A (72) végdarabokat a (75) rúgók állandóan a beállítórúdak felé szorítják. Ezek a rúgók egyrészt a kilincseken, másrészt a (47) csúszórúdak (76) toldatain vannak megerősítve. Bizonyos kilincsek kiválasztása céljából a beállítórúdak fölső végén alkalmazott egyik hasítéksorozat a kiválasztandó kilincsek végdarabjával hozzuk fedésre úgy, hogy a fedésre hozott hasítékok fölött lévő kilincsvégdarabokat a megfelelő (75) rúgók a hasítékokba behúzzák. A kilincs ekkor elfordúl és (54) fölülete az (52) rúd hatáskörébe jut, mely előremozgásánál a kilincset megfogja és így a működtetendő ütőrúd (47) csúszórúdjával kapcsolja. A beállítórúdak hasítékainak elrendezése különösen világosan látható a 38. ábrán, hol a rúdak letörve, de oly hoszszúságban vannak ábrázolva, hogy az alkalmazott elv világosan látható legyen. Mindegyik a), b), c), d), e), f), g) és h) sorhoz egy-egy beállítórúd tartozik, ezek akként vannak hasítva, hogy ha a rúdakat oldalirányban oly viszonylagos helyzetbe toljuk el, melyek a különböző betűk vagy jelek létesítéséhez szükségesek,