63036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távíróberendezés és eljárás táviratok továbbítására

— 167 — nincsenek a távolba vezetésssel kap­csolva. Ha már most valamely pl. a 88. ábrán látható (109) billentyűemelőt lenyo­munk, a (134) kiválasztórúd a (358) kon­taktusrúgót a (368) kontaktus rógóval érintkezésbe hozza, ezenkívül érintkezé­sen kívül jut a (151) kontaktusrúgó a (152) kontaktusrúgóval és érintkezésbe jut a (153) kontaktusrúgóval. Ekkor a (618) dinamótól pozitiv áram megy a föntebb jelzett úton a (153, 151) kon­taktusokon, és a (631) kapcsolórelais munkacsévéjén a távolba vezetésbe, ez az áram a (631 és 622) relaisk fegyverzeteit ezek munkakontaktusaira fektetik úgy, hogy a jeladó- és vevőkommutátor keféi forgásnak indulnak. Amint ezek a kefék elérik a lenyomott billentyűnek megfelelő szegmentumokat, a (618) dinamótól pozi­tiv áram indul ki a (358 és 368) kontak­tusokon a vezetékbe, mely azután a (643) relaisk közül a megfelelőket működteti (89. ábra. Az adott esetben ez a (h) relais Időközben a (158) csap (40—44. ábrái megszakítja a kontaktust a (151 és 153) rúgó között és létesíti a (151 és 152) rúgó között. Amint már most a (661) kefe (88. ábra) a (662) szegmentumot eléri, a (663) relais munkacsévéjén átmenő áramkör záródik. Ennek következtében a fegyver­zet a munkakontaktusokra fekszik úgy, hogy az elreteszelőkötés (359) mágnese gerjed és a (347) elreteszelőkötést működ­teti, az 5. ábrán látható (131) excenter­korongnak megfelelő (131a) excenterko­rongot elereszti. Ez az excenterkorong akként van az elreteszelőkötés agyára sze­relve, hogy a (125) elreteszelőrúd rend­szerint kívül esik a (124) nyelvek hatás­körén, tehát a billentyűk rendszerint nin­csenek elreteszelve. Közvetlenül azután, hogy az excenterkorong forgását meg­kezdi, elreteszeli a (125) rúd a billentyű­ket és mindaddig elreteszelve tartja, míg az elreteszelőkötés körülbelül egy teljes fordulatot nem végzett. Amint az elrete­szelőkötés (354) mágnese gerjedt, a (353c és 353d) kontaktusokon át egy áram­kört zár, melybe a (663) relais nyugalmi csévéje van bekapcsolva és megszakítja a (354) mágnes áramkörét. Ennek követ­keztében kikapcsolódik az elreteszelő­kötés. Ha a 3—69. ábra alapján ismertetett, tehát egyúttal regisztráló, vagyis a tele­grammot lyukasztással és nyomtatással önműködően följegyző berendezést hasz­náljuk jeladó gyanánt a 88. ábra alapján leírt berendezéssel kapcsolatban, a továb­bítókötés (159) mágnese mindannyiszor működik, ahányszor az elreteszelőkötés. Ezt vagy azáltal érjük el, hogy a továbbító kötés mágnesét a 88. ábra szerint az elre­teszelőkötés (354) mágnesével láncolato­san kapcsoljuk, vagy pedig akként, hogy ezeket a kötéseket és emelőiket mechani­kus úton kapcsoljuk egymással úgy, hogy az elreteszelőkötés működésénél a továb­bítókötés is működjék. Ugyanezt a célt sok más módon is elérhetjük. A 88. ábrán látható billentyűs beren­dezésnél a billentyűzet billentyűi rend­szerint nincsenek elreteszelve, hanem szabadon mozoghatnak, míg a munka­folyamatok nem követik egymást túlsá­gosan gyorsan. Ezt a sebességet az az idő határozza meg, mely szükséges, hogy a billentyű lenyomásánál a rendesen fix és laza kötésrészek kapcsolásának megtör­ténte után az elreteszelőkötés egy fordu­latot végezzen. A nyomtatóberendezést és az önmű­ködő jeladót hajtó (70 és 413) motorok sebességére vonatkozólag célszerű, ha eme gépek főkapcsoló tengelyei gyorsab­ban forognak, mint a vezetékegységek főkapcsoló tengelyei. A 85. ábrán vezetékegység alkalmazva nincs, eme berendezésnél elégséges, ha az (518) kommutátor kissé lassabban fo­rog, mint a nyomtató berendezés és ön­működő jeladó főkapcsoló tengelyei. A 87., 88. és 89. ábrán látható szeg­mentumos kommutátorainak a vezeték­kötést működtető szegmeritumaik mel­lett kilinc-kilenc szegmentumuk van. Ezek közül nyolc-nyolc a megfelelő áram­ló

Next

/
Oldalképek
Tartalom