63036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő távíróberendezés és eljárás táviratok továbbítására

— 167 — magával viszi, a, (270) kart hátratolja és a (265) orrot a sorképzőkötésből kiemeli ügy, hogy a kötésnek rendszerint laza tagja a fix taggal kapcsolódik és a papirbevezető tengelyt forgatja. Közvetlenül azután, hogy a (265) orr a kötéstől eltávolodott, a munkafölület a lejtős (283) fölületet éri (28. ábra) úgy, hogy a kengyel hátsó fölülete a (273) munkafölület mellső oldalából kikapcsolódik és a (265) orr idejekorán térhet vissza a kötéshez, hogy a következő kapcsolótömböt megfogja és a papirbevezető tengelyt megállítsa. Ha nyomtatás nélküli közöket akarunk létesíteni, (pl. az egyes szavak között) a papírlap megfelelő helyén a spaciumnak megfelelő lyukasztást állítunk elő, mely célból a spaciumbillentyűt nyomjuk le. Ekkor csakis egy beállítórúd (a d rúd, 38. ábra) tolódik el, mely a rajz szerint (a fekete részek hasítékok) jobbfelé eltolódva a „space" jelzésű helyen átmenő hasítékot létesít épp úgy, mint az más billentyűknél és jeleknél történik. Ez a rúd eltolódásánál a továbbító mágnest gerjeszti, miáltal a kötés működésnek indul és a kocsi a leírt módon közt létesít. A közképzésnél a beállítórudak hasítékai oly helyzetbe jutnak, hogy azokba éppen egy csúszórúd kilincse fogódzhassék be, amelyhez tartozó (2) ütőxúdnak (9) toldatai oly lyukasztópeckekét érnek, hogy a spaciumjel képződjék. Az új papírlap bevezetésére szolgáló berendezés szerkezetét és működési módját már fentebb ismertettük. Ha a gépet önműködő felvevő berendezés gyanánt használjuk, a (71) rudakat a (99) elektromágnesek tolják el, melyek csuklós fegyverzetükkel (3. ábra) hatnak a toldatokkal ellátott rudakra. Annak következtében, hogy ezek az elektromágneseket tetszőlegesen kiválasztva és kombinálva gerjeszthetjük, a (71) rudakat is tetszőleges kombinációban lehet működtetni. Egyébként a gép működési módja teljesen ugyanaz, mintha azt a billentyűzet segélyével kézzel működtetnők. Ha a gépet kombinált föladó és regisztráló berendezés gyanánt használjuk, tehát egyidejűleg kerék leadására és följegyzésére, vagy ha csak leadására alkalmazzuk, a billentyűk által mozgatott (134) rudak a leadó kontaktusok egy sorát működtetik, melyek a jelek fölvétele céljából a később leírandó elektromos áramkörök, útján továbbítják a jeleket. Ebből a célból mindegyik (134) rúd végén egy-egy (357) nyújtvány van alkalmazva, ezekkel a nyújtványokkal egy sorban pedig nyolc (358) kontaktusrúgó (3. ábra) van elrendezve, melyek két szigetelő anyagból készült (359, 360) tuskó közé vannak befogva és így szigetelve (64—69. ábra). Ezek a szigetelőtuskók a (361 és 362) szigetelőrészeken vannak fölerősítve, melyek ismét a gépre szerelt (363) lemezen találnak alátámasztást. A (358) kontaktusrugók nyolc (364) rúddal vannak kapcsolva, melyek a (361 és 362) szigetelő részekre vannak szerelve és ezeken átmennek. Eme rudak belső végei a (365) dugóhüvelyekkel vezető kapcsolatban vannak, melyek egy (366) szigetelő testben foglalnak helyet, ez pedig a (363) lemex egy kiöblösödésén van elrendezve. A kapcsolatokat a (364) rudak végeitől a dugóhüvelyekhez vezető vezetékek létesíthetik* melyeket a rajz világosabbá tételére nem ábrázoltunk. Ezek a rugók, négy-négy rúgóból álló két csoportban vannak alkalmazva, mindegyik csoport rúgói pedig; két csoport rugalmas (367 és 368) kon-* taktus új között fekszik, melyek a (359 és 371) szigetelő tuskók közé fogott (369 és 370) fémlemezekkel egy darabból állanak. A (369 és 370) lemezeket a (374 és. 375) nyújtványok a (372 és 373) rudakkal kötik össze, melyek épp úgy, mint a (364) rudak a (365) dugóhüvelyeikkel elektromos kapcsolatban vannaík. A (358) kontaktusok a (367) újakkal rendszerint elektromos kapcsolatban állanak és a (134) rudak végei hozzák azokat újakkal kontaktuson kívül és a (368) újakkal kontaktusba. Mindegyik (134) rúdnak a kontaktust befolyásoló végén