62996. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés réznek elektrolysis útján történő előállítására
volságban van. Az anóda az katóda párhuzamosságát ezért minden esetben fönn kell tartani és azoknak az alakváltozását és megmaratásái meg kell gátolni. így pl., ha áttört ólomanódák és hengeres katódák alkalmaztatnak, az anódáknak a katódákat teljesen burkolni ok kell és az anódáknak minden pontjának a k'atódafölülettől egyenlő távolságban kell lennie. Gondoskodni kell továbbá arról is, hogy az elektrolytnek összetétele mindenhol ugyanaz legyen, mit az elektrolytnek kellő kavarásával lehet elérni. Végül, kénessavat tartalmazó, tisztátalan rézsóoldatnak elektrolyzisénél a kénessavnak esetleges elektrolyticus elbomlásával is számolni kell, mert ezen bomlás következtében a katódán fekete réz válik le. A kénessavnak elbomlása akkor következik be, ha a berendezésnek valamely részében a feszültség eléri a víznek elbontásához szükséges feszültséget. A feszültségnek ezen növekedését vagy az elektrolyt valamely részének koncentrációcsökjkenéjse vagy helyi elektromos erőknek föllépése idézi elő. Mihelyt a kénessavnak elbomlása bekövetkezik, a következő reakciók mennek végbe: A kénessav az anódán kivált axigésnnel vegyül és kénsavat képez, míg az anódán kivált hy drogén a kénessavat hydrokénessavvá redukálja a következő egyenlet szerint: Ha S03 +H2 = S(0H)2 + H2 0. A keletkezett hydrokénessav a katóda közelében maga is hydrogénre bomlik el úgy, hogy a katódán a réz fekete rézszulfid alakjában válik ki. Ezek az ismert reakciók az eddigi eljárásoknál figyelembe nem vétettek, minek következtében egyenlőtlen termék csapódott le. Mihelyt ezek a reakciók valamely ponton megindulnak, ezen a ponton fekete folt keletkezik, mely fokozatosan növekedik és végül a katóda egész fölülelére kiterjed. A rézszulfid képződése csakis a víz | elbomlásának meggátlásával kerülhető el, tehát csakis akkor, ha az elektródák teljesen párhuzamosak és az elektrolytnek összetétele mindenhol teljesen azonos. Tényleg, ha az elektródák valahol közelebb jutnak egymáshoz, ezen a helyen az ellenállás kisebbedik és így a réz nagyobb mennyiségben válik le, minek következtében az elektrolytnek koncentrációja kisebberik. A koncentráció kisebbedése következtében a feszültség nagyobbodik, tehát a csapadékrétegnek tömörsége kisebbedik és a csapadék végül is szivacsossá válik; mihelyt most már a víznek elbomlása megkezdődik, a csapadékon a fekete pont is láthatóvá válik. Minthogy azonban ezen pontban a feszültség nagyobb, mint az elektródáknak más pontjain, a kisebb és nagyobb feszültségű pontok között helyi áramok keletkeznek, a kisebb feszültségű pontokon a réz föloldódik és a nagyobb feszültségű pontokra vitetik át, amint ez eléggé ismeretes. Az ily helyi áramok a vizet bontják és így rézszulfidnak képződésére adnak okot. A jelzett hátrányoknak kiküszöbölése céljából tehát föltétlenül szükséges, hogy az anóda és katódával teljesen párhuzamos legyen és ne deformálódjék. Ha az elektrolytnek koncentrációja nem mindenhol egyenlő, akkor a föntebb leírt folyamatok szintén végbe mennek. Ezért nem adott az elektrolytben föioldódó, kénes rézgőből készült anódáknak alkalmazása sem kielégítő eredményeket, sőt, minthogy ezen anódáknak alakja nagy mértékben változó, a polarizálódás is igen nagy és a keletkezett csapadékréteg hibás és sok rézszulfidot tartalmaz. Mihelyt a katóda a rézszulfiddal résW ben vagy teljesen bevonódott, az eiektrolyzis meg van zavarva és a hatásfok végül is zérussá válik. A találmányt képező elektrolytikus berendezésnél ezen hátrányoknak elkerülése céljából alakjukat meg nem változtató anódák és katódák vannak egymással párhuzamosan elrendezve és az
