62928. lajstromszámú szabadalom • Merülőnaszádok hajóteste

_ 4 _ i hajóhoz képest, hogy ha meg vannak töltve és a hajó vízszintesre van kiegyensúlyozva, a vízből csak a belső hengeres (2) hajótestnek fölső része emelkedik ki. A (22) pótnehezéktartály e kettős hajótestű szakasz közepén van elrendezve úgy, hogy tartalmának súlypontja közelítőleg a vízből kiemelkedő hajórész súlypontja alatt van úgy, hogy ha ezen utoljára töltendő tartály megtöltetik, a hajó elmerül anélkül, hogy egyensúlya változna. A kettős hajótestű szakasz mögött egy ellentálló egyszerű hajótest, következik, mely kellően van merevítve, legcélszerűbben a gépek és vezérszervek állványai által. A hajó leghátsó szakasza végül lapos ellyptikus keresztmetszetű, mely a fartőkébe megy át és célszerűen a nyomásnak nem ellentállóan van kiképezve úgy, hogy csak nehezéktartálynak, vagy tüzelőanyagtartálynak használható. Az ellentálló hajótest középső szakaszának szekrényszerű (19) alsó részében van az akkumulátor-telep, mely a jelen példánál két részre van osztva egy centrális akna által, noha lehetne az egész telepet ezen akna előtt elrendezni. A belső hajótest ezen aknájában van elrendezve (4. és 12. ábra) a (22) póttartály s ezen belül a (19) részt mintegy kettéosztó (21) szabályozótartály. A hajó középső szakaszán a (2) és (18) hajótestek közötti (30) tér, mely főnehezék-tartály gyanánt szolgál tetszés szerint osztható föl; a jelen példánál a hajó közepe táján 70 válaszfallal bír, mely e teret (71) hátsó és (72) mellső nehezéktartályra osztja. E tartályok a hajótesthez képest mély helyzetűek, ha tehát töltve vannak, a hajót stabilizálják. Hogy a hajó mély járata csekély legyen, a külső hajótest e helyen kiszélesedik lefelé s alul majdnem lapos úgy, hogy szélességéhez képest csekély magasságú. Ezen elrendezés a hajó sekély járatát biztosítja jó fölszini stabilitás és igen jó merülési stabilitás mellett. A hajó egész hosszán a (31) teret határoló fölépítmény van elrendezve, mely híd gyanánt szolgál és az említett szaka- . szokat merevíti. E fölépítmény rendszerint nem tömített s a hajótesthez való egyesítési helyein nyílásokkal bír önműködő megtelésének és kiürülésének biztosításáig. A 17. ábrabeli példában a 18. külsa hajótest nem csatlakozik a (2) hajtőéit középső hengeres szakaszához, hanem e körül fölnvúlik s a fölépítmény középső szakaszát képezi, melynek belső tere a középső tartályoktól (32) harántfalak révén van a vízvonal közelében elválasztva. A fölépítmény e középső szakasza ekkor szelepekkel lehet kiképezve és pótnehezéktartály gyanánt hasznosítható, mikor is a töltőszelepek nyílásainak közvetlenül a (32) falak fölött kell torkolnia úgy, hogy ha e szelepek nyitva vannak, a fölépítmény e része önműködően ürülhet ki vagy telhet meg. A középső szakasz (30) tartálya, a hátsó és mellső (3) és (4) tartályok és az esetleg tömített fölépítmény beltere zárható víz és lég kibocsátó-nyílásokkal és szivattyú-vezetékkel vannak ellátva úgy, hogy együtt vagy külön tölthetők meg vagy üríthetők ki oly mélységekben, amelyet szerkezetük még lehetővé tesz. A föntiekből láthatjuk, hogy a szerkezet sajátossága aránylag csekély anyagsúlyí mellett nagy szilárdság elérését teszi tehetővé; a következőkből a részek jó összeműködése tűnik elő. Ha a hajó üres tartályokkal úszik, igen nagy úszékonysággal bír, mely az elmerülés előtt lényegesen csökkentendő. E célból (tömített fölépítmény esetén) a fölépítmény szelepei nyittatnak s a fő nehezék-tartályok megtöltetnek úgy, hogy a hajó majdnem teljesen a víz alá sülyed s hosszirányban tetszés szerint van kiegyensúlyozva a (28) és (29) egyensúlyozó tartályok egyikébe vagy mindkettőjébe szorított víz által. Az uszékonyság ekkor lényegileg már csak a megfigyelő toronynak és az ellentálló hajótest középső szakasza fölső részének felel meg, melyet tetszése szerinti mérvben csökkenthetünk azáltal, hogy az ellentálló hajótestben el-