62887. lajstromszámú szabadalom • Fegyverzet vasbetonszerkezetek számára, mindenfajta tehernek fölfüggesztése céljából
mány több példaképem kivííeli alakja. Az 1. és 2. ábrák a találmány alkalmazását mutatják, vasbetonlapon, a 3. és 4. ábrák melléktartót, az 5. és 6. ábrák főtartót mutatnak a találmánnyal kapcsolatosan, a 7. és 8. ábrák a találmány alkalmazását, vasbetonoszlop közelében, a 9—11. ábrák pedig ezen fölfüggesztősincknek különböző kiviteli alakjait nagyobb léptékben tüntetik föl. Az 1. és 2. ábrán látható vasbetonlemezeknél a lényegében (L) alakú (a) fsgyverzősínek megfelelő távolságban egymástól vagy végigmenőleg, vagy pedig rövidebb egyenes darabokban bebetonozíatnak. Melléktartóknál ezen föífüggedztösínek 3. és 4: ábrán látható módon alkalmaztatnak, főlartóknál pedig 5 és G. áblákon látható módon a tartó mindkét oldalán elrendezhetök. A fő- és melléi tartóknál bemutatott berendezések természetesen egymás között tetszőlegesen fölcserélhetök is. Ha valamely tárgyat föl kell függeszteni, úgy a síneket a kívánt helyen (b) lyukaknak kivésésével szabaddá tesszük, miáltal a (c) csapágyállvány (d) hotgos csavarai beakaszthatók. A (b) lyukaknak szélessége és mélysége nera kell, hogy nagyobb legyen, mint amennyi a (d) horgos csavarok beakasztásái a épen szükséges; ezen lyukak utólag ismét beíömhetök, mi különösen akkor ajánlatos, ha rozsdaképződéstől kell félni. Igen lényeges előnye még jelen újításnak, hogy az (a) sinek minden megmunkálás nélkül egyenes alakban egymástól függetlenül alkalmazhatók úgy a fö-, valamint a melléktartóknál, anélkül, hogy a betonszerkezetet bármely részében meg kellene változtatni, amivel azon előny is jár, hogy valamely építkezés költségtöbblet és változtatások nélkül mindenkor tetszőleges más célra is fölhasználható, mint amelyre eredetileg terveztetett. Ezen újfajta fegyverzés egyenes alakja és nagy fölülete biztosítja továbbá, hogy tartóknál a tapadási feszültségeket ezen sinek önmagukban csaknem teljesen fölveszik, miáltal az amúgy is szokásos módon alkalmazott fegyverzet többi része, kizárólagosan a húzó feszültségek fölvételére szolgálhat. A síneknek kiszakadása, vagy kihajlása azáltal akadályoztatik meg, hogy ezek fölső szélükön vízszintes (e) peremmel vannak eiiatva, mely vagy csak egyoldalúan (9. ábra), vagy pedig kétoldalúan (10. és 11. ábra) lehet kiképezve. Ezen (e) perem egyszersmind további fölfekvési fölület is ezen sinek számára, melyek ugyanúgy, mint a többi szokásos rúdvas-fegyverzetek a/ (f) kengyeleken belül rend?zf etnek el, miáltal kiszakadás és kihajlás ellen még jobban biztosíttatnak. Amennyiben a fölfüggesztéskor kitűnne, hogy az (f) kengyelek egyike, valamely (d) horgos csavarral véletlenül összeesik, úgy az aránylag gyönge kengyel nehézség nélkül oldalirányi a n elhajlítható, amennyiben pedig ez lehetséges nem volna, úgy a horgos csavar egyoldalúan képezhető ki. További igen lényeges előnye j?Jen elrendezésnek, hogy a kérdéses szerkezet tág határok közölt függeszthető föl, ami különösen transzmisszió csapágyaknál igen fontos, mivel ezáltal ezek mindig a kellő helyzetbe hozhatók. Tapasz blct szerint f 'pen gyári építkezéseknél igeit fontos szerepe van a transzmisszió csapágyak megerősítésének és azon felfüggesztési mód mondható a legtökéletesebbnek, melynél a csapágyak eltolása pon'.os beállítás céljából lehetséges; ezen föltétel jelen találmánynál a legtágabb határok között van teljesítve. Ezen új fegyveizet konstruktív szempontból is igen tökéletes és az összes eddigi berendezéseket lényegesen fölülmúlja. 7. és 8. ábrákon látható mórion az egyes részeknek oszlopokkal való meg* erősítése teljesen elkerülhető mivel erre jelen találmány szerint a fő- és meiíéktnrtók teljesen elegendők és a transzruiszszió-tengelyek közvetlenül az oszlopok
