62856. lajstromszámú szabadalom • Mechanikai kalapács

2 -végével, ill. az ezen elrendezett (21) görgővel a (22) rúgó hatása folytán a kalapácstest (23) bütykének pályájában tartatik. A (23) bütyök magasabban fekszik, mint a (15) bütykök úgy, hogy a megfelelő emeltyűk a kalapácstest által különböző időpontokban működtetnek. A kalapácstest fölfelé mozgásánál mindenekelőtt a (15) bütykök (1. ábra) a (3) emeltyűkarokat kifelé, a (8) emeltyükarokat pedig befelé mozgatják, minek következtében a (11) nyomópofák befelé, az alsó formában lévő láncszemnek hátúi nyitott vége felé szoríttatnak (3. és 4. ábrák). Ezáltal a nyitott szemnek szárai összenyomatnak vagyis záratnak és rézsútosan elmetszett végükkel egymáshoz szoríttatnak. Mihelyt aztán a (14) görgök (1. ábra) a (15) bütykök fölé jutnak, a (12) rúgók a (11) nyomópofákat visszahúzzák. Ekkor a (23) bütyök (2. ábra) a (18) emeltyükart kifelé nyomva a (17) kart befelé lendíti és ezzel együtt a (16) nyomópofát az egymással összehegesztendő láncszemvégekhez szorítja, miáltal ezek a végek még jobban összenyomatnak és a láncszem a végleges alakot megkapja. Mihelyt a (21)i görgő a (23) bütyök fölé jut, a (22) rúgó a (16) nyomópofát visszahúzza. A kalapácstest lefelé mozgásánál már most előbb a (16) nyomópofa és azután a (11) nyomópofák szoríttatnak a leírt módon a láncszemhez, mire a kalapácstest szabadon ráesik a megformált láncszemre. A kalapácstestnek újbóli megemelkedésénél és lecsapódásánál a leírt művelet megismétlődik úgy, hogy két-két kalapácsütés között a láncszem többszörös oldalnyomásnak vettetik alá és így pontos, oromnélküli alakot kap és egyszersmind a formák által pontosan kalibereztetik. A szerkezet esetleg akként is foganatosítható, hogy a (11, 16) nyomópofák a kalapácstestnek csak fölfelé mozgásánál nyomatnak a munkadarab felé és esetleg annak csak első fölfelé mozgásánál; ezt azáltal érhetjük el, hogy a nyomópofák működtetésére szolgáló (15, 23) bütyköket az 5. ábrában föltüntetett módon kilincs^ emeltyűk gyanánt foganatosítjuk, melyek egy, a rajzban föl nem tüntetett szerkezet segélyével bizonyos ideig az 5. ábra bal oldalán föltüntetett, visszalendített helyzetben tarthatók úgy, hogy azok a megfelelő görgőkkel nem jutnak érintkezésbe. A kalapácstest mozgatására tetszőleges szerkezet szolgálhat. A föltüntetett példában ezen célra két (25, 26) korong és az ezek köré fektetett (27) szíj szolgál, mely a kalapácstestnek (28) hevederével van összekötve. A (26) korong a (29) csap körül forgatható (30) emeltyűn van ágyazva, melyet a (31) rúgó a (32) ütköző felé húz. Ha az emeltyű a (32) ütközőhöz fekszik, akkor a (26) korong a (25) koíonghoz közelebb fekszik és a (27) szíj annyira meg van lazítva, hogy ezt a forgásban tartott (25) korong nem viszi magával. Ha a kalapácstestet meg akarjuk emelni, akkor a (30) emeltyűt a (33) rúd segélyével lefelé húzzuk, amikor is a (26) korong a (25) korongból távolodva a (27) szíjat annyira megfeszíti, hogy ezt a (25) korong magával viszi. Ezáltal a kalapácstest a (28) hevedernél fogva addig emeltetik, míg a (33) rúd szabadon bocsátásánál a (30) emeltyű a (31) rúgó által megemeltetve a (27-) szíjat újból meg nem lazítja, mire a kalapácstest szabadon visszaesik. A (33) rúdnak működtetése kézzel történhetik, előnyösebb azonban erre a célra a (34) lábítót alkalmazni, hogy a munkásnak mindkét keze szabadon maradjon a munkadarabnak tartására. A lábitó a (35) rúgó által rendesen fölső helyzetében tartatik és ekkor a (3(>) kampóval a (33) rúdnak (37) kampós végével kapcsolódik. A (34) lábítónak lefelé mozgásánál a (36) kampó a (33) rúdat lefelé húzza, de eközben a (37) kampóról lecsúszik úgy, hogy a (33) rúd abban a pillanatban válik szabaddá, amelyben a kalapácstestnek lefelé kell csapódnia. A lábítónak fölfelé lendülésénél a (36) kampó ismét a (37) kampó fölé csappan, mely utóbbi a (33) rúddal csuklósan van összekötve és a (38) rúgó hatása alatt áll.