62839. lajstromszámú szabadalom • Gyűjtőtömb

— 3 — (26) köpeny külső feneke közé befogott (26a) rúgó a (6) fogasívhez nyomja úgy, hogy az állandóan a fogasívvel kapcso­lódni igyekszik. Ezt még (28) csavarrúgó is támogatja, amely a (26) köpenyt vissza­forgatni és a zárófognak a fogasívvel való kapcsolatát létesíteni igyekszik. A zárófognak a fogasívtöl kikapcsolt helyzetében való megtartására az egyik csavarfölület ormán kis (29) mélyedés van alkalmazva, melybe a másik pl. (22) csa­varfölület (30) csúcsa beleér, ha a (21) fejet annyira elforgattuk, hogy a zárófog kikapcsolódik és a fogasívet elhagyja. Ebben az állásban a rúgó a (26) köpenyt nem forgathatja vissza és ezt csak csekély húzás által érhetjük el. A berendezés működése a következő: Ha a födeleket legcsekélyebb tartalom megőrzése végett összecsappantottuk, a fölfűző pálcák (9) része teljesen a (8) részbe nyomul, a hátrészeknek a (9) ré­szek csúcsára gyakorolt nyomó hatása folytán. Már most a zárófog a fogasív első fogával van kapcsolva. A födelek közti tá­volság ezután szükség szerint fokozatosan nagyobbítható, amíg a zárófog a fogasív legkülső vagy legutolsó fogába kapcsoló­dik, miközben a fölfűző pálcák egyidejű­leg fokozatosan meghosszabbodnak, a (10) rúgónak a pálca (9) részére gyakorolt nyomó hatása folytán úgy, hogy annak csúcsa mindig a szemben lévő hátrészre támaszkodik, míg a hátrészek annyira meghosszabbodnak, hogy a (11) ütkpző a (8) csőből való további kimozgást meg­akadályozza. Teljesen nyitott hátak mellett a fölfűző pálcák oly hosszúak, hogy az összes, a tömbben megőrizendő lapok az egyik hát­iész íölfüző pálcáin kényelmesen elférnek és a tömbbe befogható lapok legkisebb és legnagyobb száma között a különbség igen nagy. A záróberendezés első kiviteli alakjánál a hátrészek a (15) gombra gyakorolt nyo­más által nyithatók, míg ez az utóbbinál a (27) kulcs forgatása által eszközölhető, miközben a zárófog a fogasívből kikap­csolódik és ezen helyzetben azáltal ma­rad meg, hogy az először említett beren­dezésnél a (18) nyelv (20) mélyedésbe esik, míg a másodszor említett berende­zésnél a (30) csúcs a (29) mélyedésbe ka­paszkodik. Ha a hátat annyira kinyitottuk, hogy a (6) fogasív a (19) nyelvet elhagyja, a (18) nyelv a (20) mélyedésből kiemelkedik és a zárófogat a fogasívhez egy rúgó azonnol visszatolja. Az utóbb említett záróberende­zésnél a zárófog amint már említve volt, a (27) kulcsra gyakorolt csekély húzás által kapcsolható a fogasívbe. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gvüjtőtómb, egymással csuklósan ösz­szekötött hátrészekkel és ezeken meg­erősített, meghosszabbítható, a meg­őrizendő lapok fölvételére szolgáló föl­fűző pálcákkal jellemezve azáltal, hogy minden egyes pálcának az egymásban ismert módon hosszirányban eltolható két (8, 9) része közül az egyik rész az egyik hátrészen van megerősítve és a másik rész a csúcsával a szembenálló hátrészre támaszkodik és a két részt (10) rúgó úgy működteti, hogy azok összhossza a hátrészek minden egyes eltávolítása vagy összehúzása mellett megfelelő mértékben nagyobbodik, il­letve kisebbedik, mimellett a hátrészek a fölvevő távolság szerint beállítható záróberendezéssel vannak ellátva, kü­lönböző mennyiségű lapoknak a hát­részek között megfelelő nyomás alatt való biztos megőrizése céljából. 2. Az 1. igénypont szerinti fölfűző pálca kiviteli alakja jellemezve az egyik (9) részen elrendezett (11) fog vagy ha­sonló által, amely a pálcarészeknck egymáshoz viszonyított hosszirányú el­mozgása közben a másik részen kiké­pezett (12) horonyban vagy hasonló­ban csúszik, mimellett a horonyban elrendezett ütköző a két pálcarésznek túlnagy eltolódása folytán bekövetkez­hető, nem szándékolt szétválását meg­akadályozza. 3. Az 1. igénypont szerinti fölfűző pálca

Next

/
Oldalképek
Tartalom