62725. lajstromszámú szabadalom • Előrefizetésre berendezett önműködő telefonállomás

6 -hull a (47) nyíláson át az ellenőrző pénz­tárba. Ha a beszélgetési c) díj befizetése után nem kaphattunk kapcsolást vagy a be­rendezést valamely ok miatt el kellett hagynunk, a befizetett díjat visszakap­hatjuk, ha a központi állomáson lévő ke­zelőt értesítjük. Ha a telefonkezelő a visszatérítést indokoltnak tartja, a (B) ve­zetékágat lámpán át a birtokában lévő különleges kulcs segítségével a földdel köti össze és fölszólít minket, hogy nyomjuk be a (visszatérítési) (51) nyomófogantyút. Ha a nyomófogantyút benyomjuk, az az (51') helyzetben egyrészt az (57) és (58) kontaktusok érintkezését, másrészt az (59, 60) kontaktusok érintkezését megszakítja, az (57, 56), illetőleg a (60, 61) kontak­tusokat pedig érintkezésbe hozza. A (24) és a (63) elekrornágneseket erre a követ­kező áramkör árama gerjeszti: (A) veze­tékág, (92) primér tekercs, (77, 78) kon­taktusok, (94) mikrofon, (85, 87, 15, 16, 57, 56) kontaktusok, (24) és (63) elektro­mágnes, (61, 60) kontaktusok. (T) föld. A központi állomáson kigyuladt lámpa jelzi a telefonkezelőnek, hogy az (51) nyomófogantyút benyomtuk. A gerjesztett (63) elektromágnesnek magához vonzott (62) fegyverzete lehetővé teszi, hogy a nyomófogantyú tovább hatoljon be és az (53) tengelyen alkalmazott (52) orrot (2. ábra) elforgassa. Az (52) orrnak ezen el­forgatása csak akor lehetséges, ha a (63) elektromágnes magához vonzza (62) fegyverzetét, mert különben ezen fegyver­zet a nyomófogantyúba ütközve, annak működését megakadályozza. Az (53) ten­gely a 2. ábrán látható nyíl irányában el­forogva az (50) rudat forgatja el, ez pedig a (35') lapátot a (46) nyílás elé lendíti, mely kifelé nyílik. A c) díj ezen nyílásán kihull és azt birtokunkba vehetjük. Az önműködő telefon arra is alkalmas, hogy a központi állomás útján valaki minket fölhívjon, mint az a közönséges telefonberendezéseknél lehetséges. Ez esetben, melyben a telefon nyugalmi állapotban van, a telefonkezelő a (95) csengőbe váltakozó áramot küld. Az ez­által gerjesztett (72) elektromágnes magá­hoz vonzza (71) fegyverzetét, mire az. óramű elindul. A (89) dudorodás elmo­zog és ezáltal a (83, 84) kontaktusokat egymással érintkezésbe hozza és az (A, B> vezetéket a következő áramkörbe kap­csolja: (A) vezetékág, (92) primér tekercs, (77, 78, 87, 15, 16, 57, 58, 83, 84, 40) kon­taktusok, (39) kontaktuslamella, (B) ve­zetékág. Az összeköttetés ily módon léte­sült, a nélkül, hogy nekünk a főihívási díjat be kellett volna fizetni és az (1) eme­lőt működtetni kellett volna. Ha a beszél­getést három percnél hosszabb ideig akarjuk folytatni, a megfelelő nyílásba a beszélgetési díjat a leírt módon befi­zetjük. Hogy az óraműnek időszakos fölhúzását elkerüljük, az óramüvet részben önmű­ködő fölhúzással látjuk el,amennyiben az önműködő telefon minden egyes igénybe vételénél a kézzel az (1) emelőre gyakorolt erőt az óramű fölhúzására is használ­juk föl. Ha az önműködő telefon útján ketten, nagyon rövid ideig beszélgettek, előfor­dulhat azon eset, hogy az óramű mutatója, még nem tért vissza eredeti állásába, mi­kor a telefont már más személy akarja igénybe venni. Ezen hátrány kikerülései céljából a (65, 75, 76) korongok, valamint a mutató egy-egy közlőművel láthatók el, melyeknek segítségével azok a telefonbe­szélgetés végén azonnal eredeti állásukba vezethetők vissza. SZABADALMI IGÉNYEK. Előrefizetésre berendezett önműködő telefon jellemezve: í. berendezés által, mely lehetővé teszi a központi állomással való felhívási ös» szeköttetést a berendezésnek erre való nyílásába bedobott pénzdarab alakjá­ban előre befizetett díj fejében és mely berendezés hozzáférhető (1) eleminél van ellátva, mely kívülről kézzel sza­kaszosan működtethető, miután azt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom