62725. lajstromszámú szabadalom • Előrefizetésre berendezett önműködő telefonállomás

— 3 — lások egyikével jutnak szembe. Ezen célból a (37) emelöket két rúd képes félretolni, melyek közül az egyik (48) rúd (1. és 3. ábra) a (49) elektromágnes hatása alatt áll, a másik (50) rúd pedig a kívülről hozzáférhető (51) nyomófogantyú hosszirányú eltolása által működtethető. A (49) elektromágnessel párhuzamosan a (102) kondenzátor van kapcsolva. Az (50)' rudat az (51) nyomófogantyú az útjába eső (52) bütyök útján mozgatja, mely az (50) rúddal az (54) kar által összekötött (53) tengelyen van elrendezve (1. és 2. ábra). A (37) emelő karját az (50) rúd úgy( tolja félre, hogy a (35) lapát a (46) nyílással jut szembe, a (48) rúd pedig úgy, hogy a (3§) lapát a másik (47) nyílás előtt áll meg. Az (51) nyomófogantyú az (55) fejben Végződik, mely kommutátor gyanánt működik, amennyiben az (56, 57, 58, 59, 60, 61) kontaktusokat nyitja vagy zárja. Az (51) nyomófogantyú útjába a (63) elektromágnesnek, lengő (62) fegyverzete 'van beiktatva. Az önműködő telefonhoz még a rajzon nem ábrázolt óramű tartozik, mely a (64) tengelyt a nyíl irányában forgatja. A (64) tengelyre a (63) korong van fölékelve, melynek átmérő irányában egymással szemben két (66, 67) bütyke van. Ha a berendezés nyugalomban van, vagyis a rajzon föltüntetett helyzetben az óraművé? a (68) rúdnak két bütyök pályájába benyúló vége akasztja meg. A (68) rúd a (72); elektromágnes lengő (71) fegyverzetével van csuklósan összekötve. Ha a (72) elektromágnes a (71) fegyverzetet magához vonzza, a fegyverzet a (74) rúd által a (20) emelővel összekötött (73) szögemelő orrába kapcsolódik. A (65) korong kerületén átmérő irányában egymással szemben két (69, 70) dudorodás van alkalmazva, melyek a (77, 78) kontaktusrugókat működtethetik. A (64) tengelyen még két (75, 76) korong van elrendezve. A (75) korong kerületén egymással szemben alkalmazott (88, 89) dudorodások a (81, 82) és a (83,^84) kontaktusrugókat működtetik. A (64) tengelyen továbbá a rajzon nem ábrázolt mutató van megerősítve, mely kívülről látható fokbeosztás előtt mozog. A berendezés a leírt elemeken kívül még a rendes telefonoknál használatos elemeket tartalmazza, pl. a (90, 91) hallgatókat (92, 93) primér és szekundér tekercseikkel, a (94) mikrofont, a (95) felhívó csengőt, mely a (96) kondenzátor útján (T)-nél a földdel van összekötve. Az 1. ábrán (A, B) a központi állomás vezető vezetéket jelzik. Az önműködő telefon működési módja a következő: Fölhívás céljából a mindig nyitott (8) nyílásba a fölhívási díjnak megfelelő értékű (m) pénzdarabot dobjuk. Az (m) pénzdarab a (7) csatornán áthaladva a (6) orrba ütközik, ezáltal a (4) kilincset kilendíti és az (1) emelőt kioldja. A (6) orr annyira nyúlik be a (7) csatornába, hogy vége a pénzdarabot a (4) kilincs kilengése dacára visszatartja. A pénzdarab csak akkor folytatja esését, ha az (1) emelőt megfogva azt addig nyomjuk le, míg a (27) kilincs orra a (26) fogasív első fogába nem Kapaszkodik. Ezen mozgás közben az (1) emelő (3) bütyke a (4) kilincset a (25) rézsün végighaladva annyira lendíti ki, hogy a pénzdarab leesik és az (m') helyzetben a (9) lapátra hull. A pénzdarab súlyának hatása alatt a (10) emelő a (13) szabályozó működése folytán lassan lebillen. Az (1) emelő sülyedés közben (21) kampója útján a (20) emelőt a szakadozott vonalakkal jelzett helyzetbe lendíti ki, melyben a (20) emelőt a (23) fegyverzet (22) kampója fogvatartja. Ezen helyzetben a (20) emelő a (97) kontaktuslemezt a (98) kontaktusrúgóval érintkezésbe hozza, minek következtében a (A, B) vezeték számára a folytonos vonallal jelzett következ-ő áramkör képződik: (A) vezetékág, (92) primér tekercs, (77, 78) kontaktusok, (94) mikrofon, (85, 86, 87, 15, 16, 57, 58, 97, 98, 40) kontaktusok, (99) kontaktuslamella, (B) vezetékág. Az (A, B) vezeték zárása