62664. lajstromszámú szabadalom • Készülék levelek lebélyegzésére vevények egyidejű kiszolgáltatása mellett

4 — toldat van elrendezve, amelyhez a forgattyúval kényszermozgással összekötött (39) tárcsa (40) bütyke hozzányomódhat és így a nyírókéseket a (43) rúgó ellenében akként emelheti föl, hogy azokat a (42) kilincs megfogja. Amint nyomtatóhengerrel kapcsolatban lévő tárcsa (45) bütyke a (46) kilincsemelőhöz ütközik, a nyírókések kiváltódnak és a (43) rúgó hatása alatt a vevényt levágják. A fenéklemez és a hajtószerkezet eddig leírt záró berendezései nem akadályozzák meg azt, hogy a fenéklemez az ajtó egyszerű nyitása és zárása folytán le ne essék és ezáltal a hajtószerkezet forgásba ne hozassék amíg csak a fogantyúval való forgatását a (z) zárópeckek meg nem akadályozzák. Ezen hátrány kiküszöbölését a 7 ábrában föltüntetett berendezéssel érjük el A fenéklemez tengelyére a (17) forgattyú van fölékelve, amelynek (24) csapja a tartályajtó nyitásakor (23) felé és annak zárásakor ismét eredeti helyzetébe forog vissza. A forgattyúcsap mozgását a (19) rúgó hatása alatt álló és a (26) csap körül forgó (20) emelő (ellenőrző lengőkar) követheti, amennyiben az a (27) kivágással ellátót (18) hajtórúd közvetítésével a (26) csaphoz van kötve, de csak addig, amíg az ellenőrző-kar, illetve egy ahhoz erősített (21) toldat akadályra nem talál. A (21) toldat a (28) ós (29) lyukakon hatol keresztül, amelyek a tartány hátsó és elülső falában vagy az (a) ajtón, vagy egy az ajtó alá helyezett szilárd részben, amely úgy helyezendő el, hogy a levél ezen rész és a tartály hátsó fala közé kerüljön, vannak elrendezve. Ha már most a tartályban levél van, ez akadályként szerepel és nem engedi meg, hogy a (21) toldat a (29) lyukon keresztülhatoljon. Aszerint tehát, amint a tartályban van-e levél vagy sem — sőt a (21) toldat és a lyukak alkalmas elhelyezését föltételezve, aszerint amint a tartályban a megfelelő helyen van-e 'levél vagy sem — a toldat s így az emelőkar is rövidebb vagy hosszabb utat tesz meg. Ilymódon tehát egy [22) csüngő kilincshez való ütődése folytán az utóbbit egyszer akként állítja, hogy az a fenéklemezt, pl. a (25) peceknél alulról megfogja s leesését megakadályozza, másszor a csüngőlemezt helyéből ki nem mozdítja és így a fenéklemez leesését nem gátolja. Egy második ütköző elrendezése és a (24) forgattyúcsap forgási ívének az ellenőrzőkar lengési ivéhez képest való megtelelő állása által elérhető, hogy az ellenőrzőkar a tartályajtó nyitásakor jobban húzódik hátra, mint zárásakor úgy, hogy az ajtó nyitásakor a csüngőkilincs fölfogó helyzetéből mindenkor eltolódik, záráskor azonban nem. A forgattyúval kényszermozgásban tetszőleges helyen még egy — rajzban föl nem tüntetett — zárószerkezet van elrendezve, amely csakis a forgattyú előreforgatását teszi lehetővé, hátrafelé való forgatását azonban nem engedi meg. Hogy a vevényre még valami olyan toldalékszöveget nyomtassunk, ami a levélre nem nyomtatandó rá, egy külön (47) nyomtatóhengert (2. ábra) rendezünk el, amely ugyanazon a (48) festékhengeren, mint az (s) főqyomtatóhenger, befestődhetik és ugyanazon (32) támasztóhengerhez nyomódik. Az is lehetséges, hogy a toldalékszövegklisét a meghosszabbított főtengelyen úgy szereljük föl, hogy az a levélre már nem, hanem csakis a vevényre nyomódik. A készülék működési módja a következőkből világlik ki. Rendes eset. A föladó az ajtókilincs megnyomása után kinyitja a tartályajtót. A (d, g, h, i) átvitel útján a fenéklemez záródik és azt az (f) kilincs megfogja. Egyidejűleg a (8) zárókészülék a (10) zárókilinccsel kapcsolódik és a (13) zárószegment a hajtást elreteszelő (14) tárcsa kivágásába lép. Miután a fenéklemez hirtelen a tartályt elzáró (vízszintes) helyzetébe jutott, az ajtó az (i) rúgó további kb. 120°-nyi elcsavarásának megfelelő megfeszítésével egészen kinyitható. Ezután a föladó a levelet a tartályba helyezi. A levél a fenéklemez ferde állásánál fogva — ha azt már a föladó nem úgy helyezte el — élével a tartály balfalára isklik. Ezután a tartályajtót becsukjuk.