62623. lajstromszámú szabadalom • Légi járóművek egyensúlyozó berendezéseinek önműködő vezérlése

"vezérlőrúdja a lánc (64) részletének bármelyik pontjához kapcsolható. Amint a 17. ábrán tisztán látható a lánc mindkét (63) •és (65) vége egyforma hajlású azcn kétféle mozgás irányához képest, amelyeket a lánckapcsolatos emelők végezhetnek úgy, hogy ha az egyik antenna fölemelkedik, a (63, •64, 65) láncot magával húzza és így a másik antennát sülyedésre készteti, ha pedig a két antenna egyidejűleg ugyanazon értelemben leng ki, a lánc ugyancsak követi a "(61) és (62) emelők végeinek eközben végzett vízszintes mozgásait, s végül, ha az egyik antenna fölemelkedik és egyidejűleg kileng, a másik pedig ugyanakkor lesülyed és •egyúttal az elsővel azonos értelemben kileng, az összekötőkötél az emelők összetevő mozgásai eredőjének megfelelő mozgásokat végez. Ezen egyetlen hajlékony lánc vagy kötél tehát egymagában elegendő arra, hagy mintegy ellesse a harmadfokú antennák valamennyi mozgását és közvetítse a kiegyensúlyozzóknak. A 17. ábrán egy második lánc is látható az antennák fölött; ennek csak az a célja, hogy megtartsa az antennákat, amidőn a légi járómű nyugalomban van. A 18. ábra a harmadfokú antennák összekapcsolásának egy másik módját tünteti 'föl, amely szerint az antennák mozgásai úgyszólván fölbontatnak összetevőkre oly 'kápen, hogy bizonyos szerv csakis azon hatásokra jut működésbe, melyek a gép két felét érő légáramlat sebességének vagy '.ráesési szögének különbségeiből erednek, míg egy másik, az előbbitől független szervet csupán az oldalirányú szélrohamok hatásai hoznak mozgásba. A 18—20. ábrákon •vázolt kivitel szerint ez a két külön szerv mindegyike két emelőkarból és egy ezekhez csuklósan kapcsolt vonórúdból áll nyilvánvaló azonban, hogy éppen olyan jól lehetne köteleket is alkalmaznunk. A 18. ábra a berendezést a maga egészében mutatja be, míg a 19. és 20. ábrák a két összekötő szervet elkülönítve tüntetik föl. A (66) és •(67) könyökemelők, amelyeken vízszintes (68) és (69) kulisszák vannak kiképezve, <csuklósan a (70) vonórúdhoz vannak kapcsolva. Ezek veszik át az anténnák függőleges mozgásait a (61) és (62) emelők végén alkalmazott, s a (68) és (69) kulisszákban csúszógörgők közvetítésével. Viszont a (73) és (74) csuszkákban végződő (71) és (72) egyenes kétkarú emelők az antennák forgó mozgásait viszik át csuklósan hozzájuk erősített (75) vonórúdra. A mozgást az antennák és a kétkarú emelők között itt is a (61) és (62) emelők végeire szerelt s a (73) és (74) csuszkákban mozgó görgők közvetítik. A (70) és (75) vonórudak mindegyike egy-egy külön oldalsó kiegyensúlyozó berendezést vezérelhet, vagy pedig mindkettőnek egyetlengy berendezés is lehet alárendelve. A kiegyensúlyozok akár közvetlenül, akár relais közvetítésével hozhatók működésbe, akárcsak az előbb ismertetett szerkezetnél. Ugyanígy a harmadfokú antennák visszatérítését nyugalmi helyzetükbe akár maguk a kiegyensúlyozok, akár pedig külön visszahajtó elemek idézhetik elő. A föntiekben leírt berendezések és szerkezetek természetesen egyenként is, egymással kombinálva is alkalmazhatók, anélkül, hogy a jelen találmány kereteit átlépnők. Sőt alkalmazhatók akár egyéb közegben, mint levegőben, pl. vízben is. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Légi járóművek egyensúlyát a harántirányban szabályozó berendezések önműködő vezérlése, jellemezve két a légáramlat hatásának kitett s a . gép jobb és baloldalán elrendezett oly fölfogóelem ú. n. antenna által, amelyek érzékenyek a szárnyfölületek útjába eső légáramlatok sebességének, ráesési szögének és irányának változásai iránt, s úgy vannak egymással összekötve, hogy mozgásba jöhetnek vagy bárminő más hasznosítható hatást fejthetnek ki, mihelyt a gép egyik (jobb vagy bal) oldalán lévő szárny (vagy szárnyak) oly légáramlatban mozog (vagy- mozognak), amelynek sebessége vagy ráesési szöge különbözik a másik (bal vagy jobb) oldalon lévő szárny útjába eső légáramlat