62623. lajstromszámú szabadalom • Légi járóművek egyensúlyozó berendezéseinek önműködő vezérlése

Megjelent 1914, évi február hó 27-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 62623. szám. V/h. OSZTÁLY. Légi járóművek egyensúlyozó berendezéseinek önműködő vezérlése. ROBIN PAUL MÉRNÖK PÁRISBAN. A bejelentés napja 1912 julius hó 24-ike. Elsőbbsége 1911 julius hó 24-ike. A jelen találmány tárgya mindennemű légi járóművek egyensúlyozó berendezéseinek, főként pedig a harántiráoyú egyensúly szabályozására való berendezésnek önműködő vezérlése. Az alábbiakban leírt vezérlések egyaránt alkalmazhatók akár minő berendezésekhez, amelyekkel a különböző kiegyensúlyozások elérhetők (ilyenek pl. a harántirányú kiegyensúlyozásra: tetszőleges, a légáramlat hatásának kitett, állítható fölületek, a gép harántirányában mozgó tömegek. stb.; a hosszirányú kiegyensúlyozásra : vísszintes kormányfölületek vagy a gép haránttengelyével párhuzamos tengelyek körül forgatható szárnyak, stb.; az útirány betartására: a tengelyvonalban vagy oldalvást elrendezett függőleges kormánysíkok stb.). Ami a harántirányú egyensúlyt illeti, valamennyi alább leírt vezérlésnek két jellemzője van: 1. két a szél hatásának kitett, s a gép jobb és bal oldalán elrendezett fölfogóelem, ú. n. «antenna», amelyek érzékenyek a szárnyfölületeket érő légáramlat sebességének, ráesési szögének és irányának változásai iránt, s úgy vannak egymással összekötve, hogy működésbe jutnak, mihelyt a szél sebessége vagy ráesési szöge a gép két oldalán különböző, vagy a szél oldalról éri a gépet. 2. az antennákat közvetlenül vagy valamely relais közvetítésével az oldalsó kiegyensúlyozó elemekkel összekapcsoló szervek. A harántirányú egyensúlyt az zavarhatja meg, hogy a szélnek a gép két oldalán különböző a sebessége, a ráesési szöge vagy az iránya. Aszerint már most, amint az antennák, amelyek előnyösen a szélnek kitett fölületekből állnak, ezen zavaró okoknak csak egyike vagy kettője vagy egyidejűleg mindhárma iránt érzékenyek, a következőkben azokat «első-, másod- és harmadfokú» antennáknak fogjuk nevezni. Az elsőfokú antennák természetesen az egyensúlyt megbontó három oknak megfelelőleg háromfélék lehetnek; ugyancsak három csoportba sorozhatok a másodfokúak a zavaró okoknak kettesével lehetséges három kombinációjának megfelelően, míg a harmadfokú antennák csupán egy kategóriát alkotnak. Eme különböző fajtájú antennák általában nagyon egyszerűen valósíthatók meg gyakorlatilag; pl. 1. az elsőfokú antennák közül (a) a sebességkülönbségek iránt érzékeny antennaként alkalmazható valamely a röpü-