62552. lajstromszámú szabadalom • Fölső rét cipősarkok számára

végeit körülzárják. Ugyanekkor a fölső rétet képező bőrdarab barkás oldalán kissé fölfelé görbíttetik és azokon a helyeken, amelyeken a vágott szögeknek csúcsvégei a fölső réten áthatolnak, a (8) kiduzzadások keletkeznek. Ezek a húsos oldalon keletkezett kiduzzadások igen hátrányosak, mert a fölső rétet a sarokról leszorítani törekszenek és a kész sarkon láthatóvá váló repedéseket és hézagokat létesítenek. Különösen érezhető ez a hátrány akkor, ha a saroknak kiverésére rövid, nem hegyes és a sarokba csak kissé vagy egyáltalában be nem hatoló vágott szögek használtatnak. A találmányt képező fölső rétnél ez a hátrány azáltal kerültetett el, hogy a fölső rétet képező bőrdarabnak húsos oldalán a (14) horony (2. ábra) van kiképezve, melybe a kiduzzadások beilleszkedhetnek. Ez a horony U-alaku ós a (20) fölületekkel van határolva és a fölső rétnek mellső fölülete előtt, ettől oly távolságban végződik, hogy a fölső rétből egy bizonyos hosszúságú darabot a sarok mellső fölületének megmunkálásánál el lehessen távolítani. A horonyt egy meredek fal és egy, ennek (15) talpvonalától (1. ábra) a fölső rétnek középpontja felé gyengén emelkedő fölület képezi; a horony a fölső rétnek középrészén oly nagy területet zár körül, hogy ebbe a fölső rétnek a sarkon való biztos megtartásához elegendő számú sarokszög hatol be, mikor a fölső rétet a sarokra ráverjük. Bár a (14) horonynak elsősorban is az a föladata, hogy a vágott szögeknek csúcsvégénél keletkező földuzzadásoknak helyet enged, ezenkívül még azt is meggátolja, hogy a fölső rét a vágott szögeknek fejvégeinél nagyobb mértékben földuzzadjon, ami a kivert fölső rétnek elgyengítését megkönnyíti és bőrben, munkabérben valamint üvegpapirban is nagy nagy megtakarításokat enged meg. A fölső rétnek komprimálása által létesített (14) horony még azzal a további előnynyel is jár, hogy a fölső rétnek pereme a komprimálás közben nagyobb nyomásnak van kitéve és így nagyobb mértékben komprimáltatik, mint annak középrésze, ami azért fontos, mert a fölső rétnek pereme van leginkább kitéve a kopásnak. Ezenkívül az oly fölső réteknél, melyeknek a vágott szögekkel kivert pereme díszítést vesz körül, a horonynak alkalmazása további előnyökkel is jár. Ismeretesek ugyanis oly fölső rétek, melyek lépcsőzetesen vannak kiképezve és melyeknek mélyített középrésze díszítve van. Ezek a díszítések egyrészt a fölső rétnek tetszetősebbé tételére, másrészt pedig kisebb anyaghibáknak eltakarása céljából alkalmaztatnak, ezenkívül pedig azért is előnyösek, mert a vágott szögek körül keletkezett földuzzadásoknak lecsiszolását engedik meg anélkül, hogy a fölső rétnek díszített középrésze megsérülne. Az ismert ily fölső réteknek az a hátrányuk, hogy peremüknek tömörsége aránylag kicsi és ezért a perem kevésbbé tartós, mint annak középrésze. A találmányt képező fölső rétnek nagyobb kopásnak kitett pereme legalább is oly tömör vagy még tömörebb, mint a középrésze. A peremnek tömörítését a (14) horony alkalmazása is elősegíti, mely célból a horonynak sajtolására a díszítések létesítésére szolgáló sajtolópofák szolgálnak. Ha egy sima, előzetesen komprimált vagy nem komprimált bőrdarabból álló fölső rétet verünk ki vágott szögekkel, akkor a fölső rétnek szélei a barkás oldal felé fölgörbülnek (3. ábra), minek következtében lehetetlenné válik a fölső rét középrészének anélkül történő megmunkálása, hogy a peremen a bőrből igen vastag réteg el ne távolíttassék és hogy a barka át ne vágassók. Ezen hátránynak elkerülése céljából a sarokfölszögező gépnek a fölső rétet a sarokszögekre rászorító lemezét homorú lemez alakjában képezték ki, mely a fölső rét peremét kissé legömbölyíti. Ezek a kísérletek eredményre nem vezettek. A találmány szerint a fölső rétnek barkás oldalán, közvetlenül annak széle mellett, a lejtős (10) fölület (4. ábra) van azon vonal mentén kiképezve, amelyben a vágott szögeknek be verése történik úgy, hogy ezen fölületnek szélessége legalább is valamivel