62525. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék frakcionált desztillálásra

vánt végtermék összetételével biró gőzöket szolgáltatott. Nem szükséges ehelyen megvizsgálni, hogy mily módon jött létre ez az elmélet és mely tekintetben bizonyult a céltalannak és a gyakorlat részére hasznavehetetlennek. A találmány tárgyát képező eljárást az 1. ábrabeli diagramm magyárázza. Ez az eljárás részben a föntemlített régebbi elméleten alapszik, részben pedig ezen elméleten túlmenő haladást képez. A diagrammban (A) jelöli egy illékony anyag forrpontját, mely anyag egy második illékony anyaggal együtt a kiindulási keveréket képezi. (B) jelöli a második illékony anyag forrpontját. A (C—D) vonal az ezen alkatrészek között lehetséges összes keverési arányokat jelképezi úgy, hogy tehát a (C—D) vonalnak mindegyik pontja meghatározott összetételű keveréket jelöl. A különböző keverékek f orrpontjait jelképező körülbei az alsó (A—X—B) görbe alakjával bír. Ezen a görbén minden egyes pont a két anyag egy keverékének forrpontját jelöli, mely keverék keverési aránya (C—D) vonalon azáltal található meg, hogy a görbének az illető pont két oldalán fekvő részei a (C—D) vonalra vetíttetnek. Ha már most a diagrammban föltüntetett két szélső határ között lévő állandó hőmérsékleten meghatározott gőzkeverékek tartatnak, akkor az állandó hőmérsékletű zónából meghatározott, nevezetesen oly összetételű gőzkeverék adódik, mint amely összetétellel az a gőz bír, amelyet egy ezen állandó hőmérsékletnél forrásba lépő keverék szolgáltat. Az (A—Y—B) görbe azon gőzök összetételeit jelképzi. melyek adott két anyag összes lehető keverékeinek megfelelnek. Hogy azon gőz összetételét megtaláljuk, melyet akkor kapunk, ha a kevert gőzöket állandó hőmérsékletsn tartjuk, egy merőleges emelendő azon pontra, melyben az állandó hőmérsékletnek megfelelő vízszintes vonal az (A—Y—B) vonalat metszi. Ezen függélyesnek (A—C) és (B— D) vonalaktól való távolságai azt a keverési arányt adják, amelyben a gőz a két anyagot tartalmazza. Ez a régi elméletnek felel meg és bizonyos általam fölfedezett határokon belül helyes. Az említett elméletnél ugyanis föltételeztek tt». hogy az esetben, ha a zóna állandóan az alacsonyabb forrpontú folyadéknak forrpontján tartatik, akkor az alacsonyabb forrpontú tiszta folyadék és pedig ezen folyadéknak a kiindulási termékben tartalmazottegész mennyisége adódnék a gőzök kondenzálási terméke gyanánt. A valóságban azonban bizonyos ideig tartó desztilláció után az alacsonyabb forrpontú folyadéknak gőzei már csak oly kis mértékben és oly lassan adódnak, h<?gy ezáltal az eljárás gyakorlatilag hasznavehetetlenné lesz. Már most megállapítottam, hogy az esetben, ha egy az állanaó hőmérsékleten tartott zóna hőmérsékleténél alacsonyabb forrpontú folyadékkeveréket vezetünk be az állandó hőmérsékleten tartott zónába, akkor az el nem gőzölögtetett ós az állandó hőmérsékletű zónából folyadék gyanánt kilépőfolyadék forrpontja ugyanazon fokú, mint az állandó hőmérsékletű zónának hőmérséklete. Ebből következik, hogy az esetben ha az állandó hőmérsékletű zónába oly gőz vagy folyadék vezettetik be, mely az ezen állandó vagy magasabb hőmérsékletnél forrásba lépő folyadék Összetételével bír, akkor az állandó hőmérsékletű zónából egyáltalán nem származik gőz mint ilyen. Továbbá azt találtam, hogy az esetben* ha egy az állandó hőmérsékletű zóna hőmérsékleténél alacsonyabb forrpontú folyadék vezettetik az állandó hőmérsékletű zónába és az utóbbiból eredő gőz egy második zónába vitetik, melynek szintén állandóan tartott hőmérséklete alacsonyabb a belépő telített gőz hőmérsékleténél,azonban nem alacsonyabb oly folyadékkeverék forrpontjánál, mely ugyanolyan összetételű, mint a telített gőz, akkor a második zónából kilépő gőz azon gőz állandó összetételével bír,, melyet egy második zóna hőmétsékleténél forrásba lépő keverék szolgáltat. Ellenben az első zónából származó folyadék azon keverék állandó összetételével bír, melynek forrpontja azonos az első zóna hőmérsékletével.