62521. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke az előre és hátrafelé való mívelésre szolgáló egy-egy ekesorozattal
- 2 — csuklók közelében ágyazva. Mindegyik állványkereket elől és hátul egy-egy (6) és {7) irányítókerék támaszt alá, melyek úgy vannak egymással összekötve, hogy egymással ellentétes irányban ugyanazon szöggel kitérnek. Minthogy ezen kerekek tengelyei közel egyenlő távol vannak a hajtókerekek tengelyétől, a tengelyek a kerekek eltérítésénél az irányító ív középpontján mennek át. A két (1] és (2) állványkeretben a két mívelési irányhoz való (8) és (9) eketestek egy-egy ötoldalú (10), illetve (11) keretben vannak példáúl hármasával megerősítve. Mindegyik eketestkeret három alkalmas ponton láncokon vagy efféléken függ és a hozzátartozó kocsiállványkeretben vízszintes irányban nagy mozgástér meghagyásával van ágyazva úgy, hogy az eketestek a kocsi haránthelyzetétől függetlenül a földbe a helyes munkahelyzetbe hozhatók és ebben egyenletes mélységű munkára beállíthatók. A kocsinak a keresztirányban ugyanis legalább két egymástól eltérő helyzete van, aszerint, amint már van egy barázda, melyben a kocsi részben szalad, amint azt alább részletezzük, vagy pedig nincs még barázda, nevezetesen a szántás kezdetén. Az eketestre gyakorolt munkanyomás úgy nyilvánul meg, hogy a (10) illetve (11) eketestkeret két oldalán a kocsi állványkeretére önmagától támaszkodik és itt szolid ágyazást talál. Az eketest által megemelt földet az eketestek hordják, melyek viszont velük a hajtókerekeket és egy irányítókereket terilelnek meg, miáltal a vontatóerő nagyobbodik és az irányíthatóság fokozódik. Ezt a hatást még fokozza az az ellenállás, melyet az elválasztandó göröngyök az eke vasak ék hatásával szemben a függélyes irányban kifejtenek és mellyel az eketestek ugyancsak megterhelik a hajtókerekeket és egy irányítókereket. Az eketesteknek illetve az eketestkereteknek az előre- és hátrafelé mívelésre való be- és kiiktatása az (1) és (2) állványkeretén alkalmazott fölvonószerkezet segélyével történik, melyek mindegyike a (12)láncból, a (13) lánckerékből, a (14) tengelyből, a (15) és (16) kúpkerékből és a (16) kerékkel szilárdan összekötött (17) beálltó emelőből áll. Továbbá áll a két (18) és (19) láncból, a közös (22) tengelyre ráhúzott két (20) és (21) lánckerékből, a kúpos (23) és (24) kerékpárból és a (24) kerékkel szilárdan összekötött (25) „beállítóemelőből. Mindegyik eketestkeret három fölfüggesztési pontjából kettő az ekekocsi hosszirányában fekszik. A hozzátartozó fölhúzószeikezetek össze vannak egymással kötve, hogy a kocsiülésről eszközölt csakis két mozgás által az eketestek a helyes munkahelyzetbe legyenek a talajba hozhatók. Az előzőkben csakis a rajz bal oldalán látható (10) keret számára való elrendezést irtuk le, a jobb oldalán lévő (ll) keret számára való elrendezés természetesen ezzel azonos. Hogy az eketesteknek gyakori be- és kiiktatását könnyűséggel végezhessük a (26) kocsiülésről, az eketestek és kereteik (27) és (28) ellensúlyok segélyével (4. ábra) anynyira ki vannak egyensúlyozva, hogy az ekevezetőnek az eketestek ^emelésénél nem kell magát túlságosan megerőltetni. A (29) és (30) fogasszegmensek a (17) és (25) beállítóemelők fogvatartására szolgálnak. A motoros eke harántirányában az eketestek és a kerekek úgy vannak elrendezve, hogy az egyik (4) hajtókerék az előzően vont barázdában és így szilárd talajon fut, miáltal az ekevezető is bizonyos irányítást kap. A másik (5) hajtókerék és a (6) és (7) irányítókerekek a még föl nem szántott földön szaladnak. A hajtókerekek koszorúja ismeretes módon rézsútos bordákkal van ellátva. Egyenlő nagy és a kocsiállvány ugyanoly magasságában elrendezett hajtókerekek esetén a kocsi a barázdamélységgel egyenlő mérvben rézsút állana be. Hogy a rézsútállást a mótor, az ekevezető és egyéb okokra való tekintettel csökkentsük, a barázdában haladó (4) hajtókerék a rajzból láthatóan annyival nagyobb keresztmetszettel bír, hogy a rézsútállás körülbelül csak félakkora legyen. A barázdán kívül való haladásnál és vízszintes talajon a kocsi ugyanabban a mértékben az ellenkező oldalra