62469. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fogtöméseknek porcelánból vagy effélékből való előállítására

csappantható (b) födéllel ellátott (a) fémhengerből áll; a két rósz tűzálló anyagból való (c), illetőleg (d) béléssel van fölszerelve. A (c) ill. (d) bélést a fémtől a hővesztességet megakadályozó (e) azbesztréteg választja el. A hengeres olvasztótér falában az elektromos (f) fütőspirális van elrendezve, melynek végei a (g) szorító csavarokhoz vannak kapcsolva. Az (a) henger fenekén a (h) zárócsappal ellátott (i) cső hatol át, mely a tetszőleges módon evakuálható (k) tartállyal áll összeköttetésben. Az (i) szívóvezetéknek az (a) hengerbe nyúló végébe a kúpalakú (J) platincső, a formahordócső van becsavarolva, mely fölső végétől bizonyos távolságban a platinából való, tányéralakú (m) karimával van ellátva. Az (1) formahordócső számára fogantyú gyanánt a tányérhoz erősített (n) kengyel van alkalmazva. A gipszből vagy más alkalmas anyagból való forma előállításánál két félhengeres (o) szelencét alkalmazunk, melyek úgy vannak az (m) karimára állítva, hogy az (n) kengyel szárait maguk közé fogják és formaszekrényt képeznek, melynek fenekét az (m) karima adja. Az (o) szelencéket az ezeket körülzáró (p) hüvely tartja össze. Ha fogtömést akarunk előállítani, a tömésnek az ismert módon előállított, a (q) viasztestből és az (r) sodronyokból kiképezett mintáját (2. ábra) úgy helyezzük a formaszekrénybe, hogy az alsó, hosszabb (r) sodrony az (1) formahordócső tengelyében fekszik és a (q) viasztest a formaszekrénynek körülbelül fél magasságában foglal helyet. A formahordó csövet előbb gipszből ós azbesztgyapotnól álló péppel töltjük ki, mely megmerevedés után a mintát a leírt helyzetben tartja, A formaszekrénybe töltött gipszpép megmerevedése után az (r) sodronyokat kihúzzuk és az (o) szelencéket leszedjük. A szabad gipsztest (a forma) most már a formahordó csövön annak kúpalakja folytán oldhatatlanul van megerősítve. A formahordó csövet ezután a kemence olvasztóterében az (i) szívóvezetékbe gázelzáró módon becsavaroljuk, a gipszforma vályúalakú fölső fölületére egy darab porcellánt helyezünk és a (b) födelet lezárjuk. Az elektromosáram bekapcsolása után nem csak az (f) fütőspirális, hanem a fűtőtér fala is fehér izzásba jut; a nagy hőnek a formára és a porcellánra gyakorolt közvetlen hatása folytán a porcellán kellő mértékben hígfolyóssá válik. Ha most a (h) csapot nyitjuk, a vákuum a folyékony porcellánt a forma által tökéletesen fölszívott (q) viasztest után visszamaradó üregbe szívja. Az 5. és 6. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál az (1) formahordócső a fölső végén az (m) karimával van ellátva és rajta ezen ponton a samottból, kemény porcellánból, kvarcból vagy más hőálló anyagból való, fölfelé bővülő (s) betétcső van alkalmazva. Ezen betétcsövet a forma előállítása közben a formával körülzárjuk és előbb a gipszből és azbesztrostokból álló péppel töitjük ki. A formahordócsőnek ezen foganatosítási módja által a nagyon drága platina alkalmazását elkerüljük és lehetővé tesszük azt, hogy a karima az olvasztótér izzó hevétől el legyen vonva. Ezen célból az olvasztókemence olvasztótere alul nyitott úgy, hogy a formát tartalmazó (1) formahordócső az olvasztókemence fenekén átvezethető és a szívóvezetékhez csavarható. Ez esetben az (m) karima alul az olvasztótéren kívül fekszik, ennek megmaradt nyílása pedig két félgyűrűalakú (t) zárlemezzel födhető be. A formaszekrényt képező (o) szelencék alul belső falaikon horonnyal vannak ellátva, mellyel a (p) hüvely által összetartott (o) szelencék az (m) karimát körülveszik és maguk között fogva tartják. Az előbb leírt foganatosítási alak szerkezetével szemben ennek, az az előnye, hogy a szelencék a karimával szilárdan és tömítétten vannak összekötve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés fogtörtíéseknek (plombáknak) porcellánból vagy efféléből való előállítására, melynél az olvasztott tömésanyag beszívását a tömésformába vá-