62438. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti váltók nyelvének a sínnel rugalmas hevederek segélyével való összekötésére

Megjelent 1914. évi február hó 12-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 62438. szám. V/a/l. OSZTÁLYBerendezés vasúti váltók nyelvének a sínnel rugalmas hevederek segélyével való összekötésére. GEORGS-MARIEN-BERGWERKS- UND HÜTTEN-VEREIN AKTIENGESELLSCHAFT CÉG OSNABRÜCKBEN. A bejelentés napja 1913 április hó 23-ika. Elsőbbsége 1912 április hó 24-ike. A vasutak fönnállása óta a legkülönbözőbb kísérleteket végezték azon célra, hogy a váltónyelvtő leggyöngébb, mert szükségképen mozgatható részének, a váltónyelv forgási pontjának, az üzembiztonság érdekében föltétlenül szükséges ellenállóképességet és tartósságot adják. A váltónyelvtőnek a hozzá c3atlákozó váltósinnel kezdettől fogva használt és a különböző vasutaknál még ma is dívó közönséges hevederes, különleges profilú nyelvsinek használata nélkül való összekapcsolása ama nagy hátránnyal jár, hogy a hajlási pontokon és a hevederek támaszkodó fölületein, melyek a váltó minden egyes átállítása alkalmával mozgásba jönnek és így nagyon hamar elkopnak, a jó kapcsolat hamarosan veszendőbe megy és a váltónyelvtő azután lazán ide-oda inog. A váltónyelvtő vön gyakorta alkalmazott forgási csap esetén a váltónyelvsinnek a hozzácsatlakozó sinnel való szilárd kapcsolatáról már eleve lemondottak. Az ilyen elrendezés azonban ama következménnyel jár, hogy a már kezdettől fogva szorosan matematikai pontossággal, soha nem záró megerősítési helyen szintén igen gyors kopás lép föl úgy, hogy a költséges berendezés csakhamar használhatatlanná válik. Az úgynevezett rúgós váltóknál is, ahol a váltónyelv csatlakozó helye a váltónyelvek meghosszabbítása folytán a váltónyelvcsúcstól távolabb van elrendezve és a hajlíthatóság azáltal van elérve, hogy a váltónyelvsin a sintalpak részbeni eltávolítása folytán gyöngítve és így oldalirányban hajlítbatóvá téve van, nagy hátrány rejlik abhan, hogy a hosszú és nehéz váltónyelvsinek túlsók anyagot igényelnek és így beszerzésük igen költséges. Azonkívül az ilyen túlnehéz daraboknak a váltónyelvcsúcs esetleges megsérülése folytán szükségessé váló kicserélése is igen nagy költségeket okoz. A túlságos merev és súlyos váltónyelvsinek és a velük járó nagy feszültségek továbbá a váltóállítóműveket is nagy mértékben Igénybe veszik. Igen nagy hátránynak tekinthető az is, hogy valamennyi eddigi vasúti váltóberendezésnél a vágányok hosszirányú eltolása a váltónyelvcsúcsszárt befolyásolja és a váltónyelvek átállítását, ha nem is egészen lehetetlenné, de mindenesetre nehézzé teszi. A jelen találmány tárgya mindezen hát-