62382. lajstromszámú szabadalom • Készülék gázok vagy gőzök befecskendezésére

2 — nek a tartályba nyúló végén a (h) lyukazott vagy fölhasított fal van elrendezve, akképen, hogy két fogat vagy ütközőt képez, amelyek között vagy amelyeken a (g) üvegcse (gl) csúcsa letörhető. Amint a rajzokon látható a (c) tartályrész a külső (b) tartályrész peremén nyugszik. A belső tartály (e) fölső része rá van tolva az alsó (d) részre, mimellett annak fölső vége szabad lehet vagy (el) merevítők révén a külső tartály (c) fölső süvegének belső falához lehet erősítve. Ezen belső tartály egy kéményalakú csőben végződik, am-ly benyúlik az (a) fecskendező csőbe és arra szolgál, hogy a fejlődő gőzöket ezen csőbe vezesse. A belső hengeres tartály alsó része egy fémlap révén rögyítve, amely a külső tartály belsejében van elrendezve, fölül pedig a kéménycsőben folytatódik, a mely szabadon torkol az (a) cső csavarmenetes gyűrűjébe. A belső hengeres tartály alsó része oldalt egy furattal van ellátva, amelyen az üreges (f) cső keresztül megy és amely cső belsejében egy fémütköző van elrendezve. A belső és külső tartály között üres tér van szabadon hagyva, mely megakadályozza, hogy a gázt termelő kémiai reakciónál fejlődő hő a külső edényt föl ne melegítse. A gázfejlesztő fémből, porcellánból, ebonitból vagy bármilyen más alkalmas anyagból készülhet. A belső és külső tartálynak egymástól való elkülönítése bármilyen alkalmas anyag segélyével történhet. Gáz fejlesztésre fölhasználhatjuk például a víz reakcióját oxylithre vagy a káliumhipermanganat reakcióját hidrogénszuperoxiddal vagy pedig a leggyakrabban a káliumhipermanganat reakcióját kereskedésbeli formololdattal. Ha például formolgőzöket akarunk befecskendezni, amelyeket káliumhipermanganátnak kereskedésben formololdattal való kémiai reakciója útján készítünk, akkor a következőképen járunk el: 1. A belső (d, e) tartásba meghatározott mennyiségű (i) poralakú káliumhipermanganátot adunk. 2. Az (f) csőbe behelyezzük a formololdatot tartalmazó (g) üvegcsét. Annak megakadályozására, hogy a (g) üvegcse és az (f) cső között gáz el ne illanjon, ez utóbbit befödjük a kaucsukból készült (j) süveggel, amely teljesen beszorítja az üvegesét a fémcsőbe. 3. Miután ez megtörtént, elzárjuk a belső tartályt, amennyiben annak (d) részét befödjük az (e) résszel és a külső edény fölső (c) süvegét rögzítjük az alsó (b) részen. 4. Az (a) csövet ráerősítjük a készülékre. Az így összeállított készülék használatánál, a nő behelyezi az (a) csövet függélyes helyzetben a vagiuába>, azután a gázfejlesztőt az egyik kezében tartva, a másik kezével rázás és forgatás által hozzáüti az üvegcse csúcsát a (h) fogakhoz, amikor is az letörik. A hipermanganát por ekkor érintkezésbe jut a csövecskéből kiömlő folyadékkal. A formolnak a permanganáttal való reakciója folytán fejlődő meleg nem terjed át a külső köpenyre, mert a két edény szigetelve van egymástól. A bőségesen fejlődő formaldehid gőzök azután kifejtik baktériumölő tulajdonságaikat. A reakció után ki kell húzni a csövet és tisztítás végett szét kell a készüléket szedni. A 3. ábra szerinti foganatosítási alaknál az (f) csőben nincs üvegcse elhelyezve, hanem a (k) kaucsuklapdával áll összeköttetésben, amely a folyadékot tartalmazza. A kaucsuklapda egyszerű összenyomásával beszoríthatjuk a formololdatot a (d) tartályba. A 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az (f) cső az (n) csappal ellátott (m) tölcsérrel áll összeköttetésben, amelyből a formololdat lebocsátható. Az 5. ábra hosszmetszetben mutat egy igen célszerű foganatosítási alakot, amely a legjobb eredménnyel használható. Ezen foganatosítási alaknál a gázfejlesztő kamarákat a két (b) és (c) részből álló fémtartály képezi, amelynek két része súrlódás által vagy bajonett-zárás útján van egyesítve. A káliumpermanganát befogadására szolgáló (w) tartály kiemelhető, ami annak tisztítását megkönnyíti. Ezen belső tartály a parafából vagy más szigetelőanyagból