62354. lajstromszámú szabadalom • Fúrt lyukaknak a függélyestől való eltérését meghatározó készülék

4. ábra a vevő jelzőberendezésének osztását tünteti föl. Az 1. ábrán (1—5) az általában hengeres, nyomásbiztos adóköpenynek egyes, egymásba csavart részeit jelölik. A köpenyben fölül a (6) kábel van a szükséges vezetékkel tömítve megerősítve. Az adó és így a fúrt lyuk dőléseinek mérésére a (7) inga szolgál, melynek alsó vége a (8) súlyt tartja és mely a (9, 10) csúcságyazás segélyével ismert módon kardanikusan van fölfüggesztve. Az áttekinthetőség kedvéért a kardanikus, fölfüggesztés csak részben ábrázoltatott. Az inga fölfelé meg van hosszabbítva és a (11) rúdon a (12) kontaktusgolyót tartja. Az inga (13) fölfüggesztési pontja körül egy (14) kengyel forgatható, mely azonban nem bír minden irányban szabad mozgékonysággal, hanem a (13) tengely körül csak a papir síkjában foroghat. A kengyel fölső (15) részében két (16) és (17) kontaktuspályát tart, melyek a papir síkjára merőlegesek. A kontaktuspályák a (12) golyót közrefogják úgy, hogy a golyó azok között csak kis játéktérrel mozoghat. A (14) kengyelhez hasonlóan a (13) fölfüggesztési pont alatt a (18) kengyel van forgathatóan elrendezve, azonban oly módon, hogy ez a kengyel csak a papir síkjára merőleges mozgásokat végezhet. A (18) kengyel alsó (18) vége két a rajzon nem látható kontaktuspályát tart, melyek között az ingának pontozottan rajzolt (20) kontaktus-' golyója mozog kis játéktérrel. Az alsó (18) kengyel kontaktuspályái oly módon vannak elrendezve, hogy az inga a papir síkjában lenghet, anélkül, hogy a (20) kontaktuspályákkal áramkört zárna, hogy az ingának a papir sikjából való minden kimozdulása azt eredményezi, hogy az egyik vagy másik kontaktuspályán áramkör záratik. A (19)-nél alkalmazott kontaktuspályák már mQgt oly módon vannak egy átkormányozható (21) motorral összekötve, hogy az utóbbi a (22) hajtócsavar, továbbá a (23, 24) áttételi kerekek és egy a (24) kereken megerősített hajtócsavar segélyével a (25)-nél megfelelően fogazott (18) kengyelt az inga helyzetének megfelelően mindig utánforgatja, míg a (20) kontaktusgolyó által zárt áramkör ismét megszakíttatik. Hasonló módon kap a fölső (12) kontaktusgolyó által az egyik vagy másik értelemben az átkormányozható (26) mótor áramot, ha az inga a papir síkjában kileng, mire a mótor a (27) hajtócsavar, továbbá a (28, 29) áttételi kerekek és a (30) csavar segélyével a (14) kengyelt az inga helj'zeteinek megfelelően utánforgatja. Ezen elreudezés által tehát elérjük hogy a (14) kengyel azt a szöget visszaadja, amelyet az ingának a papir síkjára való vetülete a függélyessel képez, míg a (18) kengyel az ingának egy papirsíkra merőleges síkra való vetületét adja vissza. A (21) forgatómótor egy fölosztott (31) kollektorral van összekötve, mely a (32, 33) és (34) csúszókefék segélyével a szükséges áramimpulzusokat ismert módon a (6) kábelen át egy az aknán kívül elhelyezett, az adóval szinkrón járó készülékhez küldi. Hasonló berendezés alkalmaztatik a (26) motoron is, mely berendezés azonban valamint az elektromos kapcsolatok, az egyszerűség kedvéért nincsenek föltüntetve. Ezen, a f urt lyukon kívül szinkrón járó készülék segélyével tehát a két (14) és (18) kengyel helyzete és ezáltal magának az ingának a helyzete állandóan reprodukálható. Ez az átvitel azonban csak addig helyes, ameddig az egész készüléknek a függélyes tengely körül való forgásait elhanyagoljuk. Hogy ezek a forgások a fúrt lyukon kívül szintén megfigyelhetők legyenek, a zárt (35) tokban (1. ábra) egy gyorsjárású pörgettyűkéazülék van elrendezve. A pörgettyűkészülék súlyának kis része az edzett (38) csúcsra és az edzett (39) lemezre nehezedik, míg annak nagyobb részét a (41) higanyfürdőben lévő (40) úszó fölhajtó ereje tartja. A tok és ezzel együtt a pörgettyű a (36) és (37) golyóscsapágyakban függélyes tengely körül foroghat. A (35) tokban ágyazott pörgettyű tehát csak két egymásra merőleges tengely körül lenghet, miért is az északdélvonal körül végez ismert módon lengéseket, melyeket a (36, 37) csapágyak-