62335. lajstromszámú szabadalom • Eljárás páncéllemezeknek előállítására

juk, míg a mangánt, krómot és wolframot célszerűen az öntőüstbe vagy a kemencébe) közvetlenül ennek lecsapolása előtt, adagoljuk, bár az adagolásnak időpontját és módját másként is meg lehet választani. A kellő széntartalmat az ismert módon történő szénítéssel adjuk meg. Az acélnak siliciumtartalma lehetőleg kicsi, tehát O'l — 5%-nál kisebb legyen. A kén- és foszfortartalom külön-külön 0'04%-nál kisebb legyen. Az új eljárás, mely szerint ezt a föntebb ismertetett acélt kezeljük és mely úgy általánosságban, mint erre az acélra való alkalmazásában az igényeknek tárgya, a következő : A tuskót megöntjük és a szokásos kovácsolási hőmérsékletnél kikovácsoljuk. Az újabb kovácsolás előtt a tuskót mintegy 750° C hőmérsékletre fölhevítjük, azután pedig lassan, célszerűen a levegőn, lehűtjük. Ezután a tuskót a második kovácsolásnál szokásos hőmérsékletnél kovácsolhatjuk, mire körülbelül 875° C hőmérsékletre, tehát a Krupp-féle eljárásnál alkalmazott hőmérsékletnél magasabb hőmérsékletre hevítjük föl. A tuskót vízzel hűtjük le, a vízzel való kezelésnek időtartama a vastagságtól függ és 254 mm.-ként körülbelül egy percet tesz ki, azonban ez az időtartam az acélnak kémiai összetétele szerint is változik és célszerűen rövidebb, ha a széntartalom nagyobb. Ha az acélt másodszor nem kovácsoljuk ki, a 875° C hőmérsékletre való fölhevítést és a vízzel való lehűtést közvetlenül az első kovácsolás után végezzük és a közben eltelő idő alatt az acélnak lehűlését meggátoljuk. Ezután az acélt 710° C-nál magasabb, célszerűen mintegy 775° C hőmérsékletre hevítjük föl, tehát ugyancsak magasabb hőmérsékletre, mint a Krupp-féle eljárásnak megfelelő fázisában, majd lassan, előnyösen levegőben, lehűtjük és az előzetes munkákat végezzük el. Ha a lemezt alakítani kell, azt újból fölhevítjük, még pedig célszerűen mintegy 750° C hőmérsékletre, és ennél a hőmérsékletnél végezzük a lemeznek szükséges hajlítását vagy kiegyenesítését; lényeges azonban, hogy ekkor a hőmérséklet alacsonyabb legyen, mint az előző fölhevítésnél. A lemezt ezután célszerűen 500° C-nál magasabb hőmérsékletre való fölhevítés által egy vagy többb, egymást követő műveletben kiizzítjuk és a levegőn lehűlni engedjük, majd teljesen elkészítjük. Ekkor következik a lemeznek vízben történő végleges edzése. Ezt az edzést tetszőleges ismert módon lehet végezni, de célszerűen a következő új eljárást alkalmazzuk, mely abban áll, hogy a lemeznek egész tömegét, egyenletesen, körülbelül 725—775° C hőmérsékletre fölhevítjük, azután pedig vízzel lehűtjük. A vizet egyidejűleg alkalmazzuk a lemeznek mindkét fölületén úgy, hogy a lemez egész tömegében megedződik. A lemezt most már az egyik oldalán kilágyítjuk, másik oldalát pedig, mialatt a hőmérsékletet körülbelül 500—500° C-ig fokozzuk, agyaggal vagy más módon a hőhatásnak ellenében megvédjük, minek az a következménye, hogy a lemez az egyik oldalán kilágyul, a másik oldalán ellenben eredeti keménységét megtartja. A kemenczéből kivett lemez keményebb oldalát vízzel locsoljuk, hogy a hő kiegyenlítődését a lemez belsejében és a lemeznek az egész harántmetszetén való kilágyulását el lehessen kerülni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás csekély szén- és króm-, de nagy (5—12%) nikkeltartalommal bíró acélból készült páncéllemezek előállítására, melynél a lemezeket közönséges kovácsolás útján elkészítjük, körülbeiül 875° C hőmérsékletre fölhevítjük és a végleges edzés előtt, a szokásos módon, gyors hűtés által edzzük, azáltal jellemezve, hogy a lemezt körülbelül 778° C hőmérsékletre fölhevítjük, ezután levegőn lehűtjük, edzés céljából újból, de csak körülbelül 500° C hőmérsékletre, fölhevítjük és levegőn lehűtjük. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás egy foganatosítási módja, azáltal jellemezve, hogy a lemezt, ennek körülbelül 778° C hő-