62321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acél előállítására

félannyi ércet véve a szénnek egy századszázalékára, mint előbb, miáltal a széntartalom körülbelül 035—0'45°/o-ra csökken. Ha a széntartalom 0-65%-ra csökkent, ércet nem- adagolunk többé a fürdőhöz. Ha az egymásután, rövid időközben végzett szénmeghatározások azt igazolták, hogy a fürdőnek széntartalma körülbelül 0 40%-ra csökkent, a fürdőhöz mangánt adagolunk; egy-egy adag körülbelül két tizedszázalék mangánt tartalmaz vagyis a beolvasztott fémadagnak minden 1000 kg.-jára 2 kg. 80%-os ferromangánt számítunk. A fürdőhöz előnyösen négy ízben, bizonyos időközökben 2—2% mangánt adagolunk, mikor a fürdő széntartalma 0'35—0-45°/o között van. Ily módon a széntartalomnak további csökkenését vagy eltávolítását késleltetjük úgy, hogy az utolsó néhány századszázalék szénnek eltávolítása hosszú időt vesz igénybe és egészen a lecsapolásnak időpontjáig tart. A helyett, hogy az utolsó egy-két, kétkét tizedszázalékra rúgó mangánadagot egyszerre adunk a megolvadt fürdőhöz, azokat I még tovább fölosztva, egy-egy tizedszáza- s lékos adagokban is lehet adagolni. A mangánadagokat oly időközben adjuk a fürdőhöz, hogy az acélnak elkészülése közben a széntartalom csökkenése három perez alatt egy századszázaléknál nagyobb ne legyen. Ha az acélt akkor kell lecsapolni, mikor az a kívánt széntartalommal bír, (a ferro•ötvözeteknek hozzáadásánál a fürdőbe bevitt szénmennyiségét az adagnak összeállításánál figyelembe kell venni) a kemenczét a szokásos módon csapoljuk le és ekkor az öntő üstben való szénítés fölösleges; acélötvözeteknek előállításánál az ötvöző fémeket ismert módon adagoljuk, még pedig vagy a kemenczében, vagy az öntőüstben. A megmaradt mangán rendszerint fedezi a kész aczélban megkövetelt mangántartalmat, de ha szükséges vagy kívánatos, az acélhoz az öntőüstben vagy lecsapolása közben is lehet mangánt adni. Ha az acélt elkészülte után egyideig nem csapoljuk le, ahhoz időszakosan további mangánadagokat adunk, amikor is az egyes adagoknak nagysága és az adagoknak száma attól az időtartalomtól függ, mely a lecsapolási hőmérséklet elérésének és az aczél elkészültének időpontja és a tényleges lecsapolásnak időpontja között eltelik. Sok szenet tartalmazó acéloknak előállítása lényegében ugyanúgy történik, mint a hogy az föntebb le van írva; az adagot akként állítjuk össze, hogy olvadási pontja elég magas legyen és hogy ennek következtében az utolsó mangán-, chrom- vagy más ötvöző fémadagokban foglalt szénen "kívül más szénnek hozzáadása felesleges legyen. Közönséges acélnak előállításánál a föntebb jelzett műveleteket végezzük el és a mangánadagokat akként szabályozzuk, hogy a széntartalom körülbelül abban a pillanatban érje el a megkívánt értékét, amelyben a lürdőnek hőmérséklete is alkalmas a lecsapolásra. A leírt eljárásnak előnyeit szakértő könynyen fölismerheti. Annak következtében, hogy a fémnek finomítása a kemenczében ferromangánnak használatával történik, a fürdőben levő szénmennyiségnek csökkentését, eltávolítását a kohász állandóan ellenőrizheti, tehát nem keletkezhetnek oly fürdők, melyeknél a széntartalom kisebb a 5 megkívántnál és melyeket ezért széníteni kell, viszont nem keletkezhetnek oly fürdők sem, melyek előbb érik el a szükséges lecsapolási hőmérsékletet, mielőtt a széntartalom a kívánt értékre csökkent. Annak következtében, hogy a mangánnak adagolása időszakosan történik, a kénnek eltávolítása is alaposabban és tökéletesebben megy végbe. Az adagnak összeállításánál ércnek, vaspernyének vagy más oxydnak alkalmazása fölösleges, épp így nem szükséges a szénnek használata sem. A mangánadagoknak száma nagyobb vagy kisebb is lehet, épp így az egyes mangánadagoknak nagyságai is tetszés szerint egyenlők vagy különbözők lehetnek és az alkalmazott mangánmennyiség az előállítandó acél összetételének megfelelően módosítható.