62320. lajstromszámú szabadalom • Villamos vízállásmutató berendezés

•V • •ÍV4T körébe a vízszin magassága szerint külön'böző ellenállásokat iktat be. Az ampéremeterhez hasonló szerkezetű mutatókészülék tehát voltaképen a beiktatott ellenállások száma szerint változó különböző áramerősségeket regisztrálja, de skáláján közvetlenül a különböző vízállásoknak megfelelő és empirikusan megállapított köbméterszámok vannak fölvive. A minimális, ill. maximális vízállás jelzése olykép történik, hogy ezen állasok mellett a kapcsolószerkezet legnagyobb erősségű — ellenállásokkal nem redukált — áramot bocsátja a mutatószerkezeten keresztül oly csöngőhöz, amely gyöngébb áramokra nem reagál. Ha mindkét szélső állaipotot jelezni akarjuk, akkor az egyik szélső állapotot jelző csöngőt ellenkező irányú árammal működtetjük, hogy a mutató ez esetben ellenkező értelemben térjen ki a skálán. A mellékelt rajz 1. ábráján példaképen egy célszerű kivitelű kapcsolószerkezet távlati képben látiható, a 2. ábra összberendezés sémáját mutatja, -míg a 3. ábrán az áramforrás feszültségváltozasából eredő hibák kiküszöbölésére szolgáló berendezés látható. Az 1. ábrabeli kapcsoíószerkezet lényegére nézve az (1) szekrényre szerelt (2) tartókba ágyazott (3) tengelyből és az ennek> -egyik végére ékelt (4) lánckerékből áll, -amelynek elforgatása által az (5) kontaktussúgókat hordozó (6) szán a (7) kontaktuslemezek fölött jobbra-balra eltolható. A (4) lánckerék összeköttetésben áll a víztartányban lévő úszóval úgy, hogy ez a kerék -csavarmenetes (3) tengelyével együtt avízezin változása mérvében elforgattatik és •ezáltal a (6) szánt megfelelően beállítja. A «zán vezetésére egy (8) vezetékrúd szolgálhat. A készülék elülső oldala mentén fekvő {!) kontaktuslemezek csak megfelelő (9) ellenállások útján állnak egymással összeköttetésben, amely ellenállások emellett egymással is sorba vannak kapcsolva, és az •<t) szekrény belsejében csévealakban föltekerve lehetnek elrendezve. Az áram bevezetése a (10) kapcsokon keresztül történik, amelyek (11) spirálrugók révén állanak a (6) szánon szigetelten elrendezett (12) kapcsokkal összeköttetésben. Ez utóbbiaktól az áram az ugyancsak szigetelten megerősített (5) kontaktusrugókhoz és ezeken kere,sztül a (10) kontaktuslemezekhez vezettetik, amelyek viszont a mutatókészülékkel és áramforrással ellátott vezetékkel állanak kapcsolatban. Amint már most a 2. ábrából látható, a két szélső kontaktuslemez közvetlen kapcsolatban áll az áramkörrel úgy, hogy amikor az (5) kontaktusrugók ezek fölött állanak, az áram ellenállás nélkül juthat el a vezetékbe, míg a közbenső konraktuslemezekből bizonyos számú ellenálláson keresztül kell haladnia. A 2. ábrán pl. a (6) szánnak teljes vonallal kirajzolt helyzeténél az áram ellenállás nélkül kettős nyilak irányában fog a vezetéken keresztül haladni. Tegyük föl, hogy ez a helyzet a legmagasabb vízállásnak felel meg, és hogy a (13) mutatókészülék mutatója a nullponttól, — amely ebben az esetben a 80 és 90 számok között fekszik, — balra tér ki. Az áram ekkor egyben megszólaltatja az ugyancsak beiktatott (14) csöngőt is. Ha már most a szán jobbra mozog el, akkor a kontaktusrugók oly kontaktusleniezek fölé kerülnek, amelyekből az áram egyrészt megfordítva és másrészt csak megfelelő ellenállásokon keresztül juthat el a csengő- és mutatókészülék vezetékébe. Ilykép pl. a pontozottan ábrázolt helyzeténél a szánnak az áram négy ellenálláson keresztül és az egyszerű nyilak irányában fog haladni. Ennélfogva a mutató most már jobbra fog kitérni, és pedig az ellenállások nagysága szerint kisebbnagyobb mértékben. Legnagyobb kitérést kapunk akkor, amikor , a szán a legutolsó kontaktuslemez fölé jutott, amely megfelelhet pl. a 10 köbméteres vízállásnak, amikor is a csöngő újból meg fog szólalni, hogy jelezze a minimális megengedhető vízállást. Mivel a berendezés helyes működésének igen fontos föltétele, hogy az áramforrás mindig egy meghatározott feszültségű ára-