62283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés lisztes magvaknak földolgozására

gumihenger helyett több ily (A/, A) hengert is alkalmazhatunk, melyek egyenként vagy egyszerre működhetnek s ezáltal a magvakat kevésbbé vagy erősebben kiszorítják úgy, hogy a termék minősége ezzel változtatható. Az (A) hengereket áttétel segélyével is hajthatjuk úgy, hogy ezek differenciális mozgást végeznek a (B) dobhoz képest. A (B) dobnak a (C) szitaszalagon belül fekvő részéhez az (E) gumihenger szoríttatik szabályozható nyomással, emögött pedig az (N) forgó kefe van elrendezve. A dob belsejében az (F) kaparópenge és ez alatt pedig az (F') vályáalakú teknő van elrendezve, melyben szállítócsavar forog. A dob alatt a (G) vízfürdőben az (F") tésztatartály van elhelyezve. Alul a (H) hengerrel szemben a szitaszöveten kívül az (I) kaparópenge van elrendezve, mely alatt az (I') korpatartály helyeztetik el. A gép fölső részén a (J) adagolótölcsér és az adagolás szabályozására szol•gáló (J') tolattyú van elrendezve. A berendezéshez tartozik még a (K) maceráló fürdő, mely a magvak fölvételére szolgáló szitabetéttel van ellátva és a (K') szabályozható fűtőkészülékkel fűthető. A (K) maceráló fürdőből az (L) csapon ill. csővezetéken át meleg vizet engedhetünk a (G) vízfürdőbe. Az egész az (M) állványra van szerelve. A földolgozandó magvakat kettős mace- 1 rálásnak vetjük alá, az első macerálás kémiai hatást fejt ki és a diasztázok vagy oxydázok semlegesítését célozza, míg a második macerálás csupán fizikai hatást fejt ki és a magvak kellő meglágyítását célozza, hogy a magvak belét könnyen lehessen kiszorítani. A macerálás előtt a búzát meg kell tisztítani, ami ezen eljárásnál, tehát a nedves eljárásnál lényegesen egyszerűbb, mint a búza száraz földolgozásánál, mivel mosás útján a búza a szennytől megtisztul, a sérült, üres és hibás szemek, szalmarészek és hasonló könnyű alkatrészek a víz fölszinéte kerülnek és túlfolyató segélyével egyszerűen eltávoznak a tartályból. Az idegen nehéz magvak, az üszök, stb. nem lágyulnak meg és a gépben való kezelés alkalmával belük nem szoríttatik át a szitán, hanem ezen magvak egészben kerülnek a korpához. A földes részek szétesnek és a kavicsokkal együtt a macerálótartály fenekére kerülnek. Az így megtisztított búzát most az első macerálásnak vetjük alá. Ezen célból meleg vagy hideg vízzel konyhasó oldatot készítünk, melynek sűrűsége a telítési fokot is elérheti, melynél a sómérő 25°-ot mutat. Ezen fürdőben megáztatjuk a magvakat addig, amíg a diasztázok vagy oxydázok semlegesíttetnek. A közepes minőségű búza számára 20—30° C hőmérsékletű és a sómérőn 20—25° sűrűséget mutató fürdőben kb. 1 óra hosszáig tart az áztatás. Ezen adatok azonban különböző fajtájú magvaknál megváltoznak, amennyiben az oldat hőmérséklete, sűrűsége és az áztatás időtartama a magvak áteresztőképességétől és érzékenységétől függ. A macerálás befejezése után a magvakat a fürdőből kiemeljük és az oldatot lecsepegtetjük. Ugyanezen oldatot számtalanszor használhatjuk. Ha idegen anyagokkal telítődött, úgy elegendő az oldatot fölforralni és dekantálni, hogy ismét használható legyen. Ezután a búzát a második macerálásnak vetjük alá. Ezen célból az első fürdőből kiemelt és lecsepegtetett búzát a (K) tartályba (1. ábra) helyezzük, mely meleg vízzel van telve és elegendő magas hőmérsékleten tartatik, hogy a magvak tökéletesen meglágyuljanak. Ezen fürdőben is a mag természetéhez képest hosszabb vagy rövidebb ideig tartjuk a földolgozandó anyagot és a fürdő hőmérsékletét is a mag természetének megfelelően szabjuk meg. Általában a hőmérsékletnek nem szabad meghaladni azon fokot, amelynél a fehérjenemű anyagok megolvadnak. Ha a magvak annyira meglágyultak, hogy ujjainkkal összenyomva belőlük a tartalmat kiszoríthatjuk, az anyag a további földolgozásra kész. Ekkor a magvakat a (J) ada-