62226. lajstromszámú szabadalom • Palackzáró gép
2 -(A3) előrenyúló kar hordja a (C) palacktámasztékot. Az (Al) részre erősített (A4) kar hordja az (F) szerkezetet. A (B) dugattyú (5) kimetszéssel bír, melybe a dugattyút mindkét irányban mozgató (E) szögemelő legömbölyített végű mellső karja fog. . Az újszerű palacktámaszték a fercte.J'ö) karból áll, mely az (A3) kát ferdS mellső^ végére van erősítve. A (6) kar fölső végére vannak szerelve a (9) csapok körül forduló {8) főfogópofák. E (8) pofák mindegyike (8á) •mellékfogópofát hard, m&ly 49a) csavar révén van pele egyesítve. A (8) pofák és a (6) kar a palacknyaknak megfelelő kimetszésssel bírnak, A ,(8a) mellékpofák mindegyike a palacknyakat körülfogó szegmensszerű (10) résszel és (10a) nyéllel bír, mely a főpofa egy résében mozoghat. A (10) szegmensek (11) peckével a (8) főpofa (11b) peckéhez kapcsolt (11a) spirálrúgó van kapcsolva. A mellékpofák (5. ábra) kinyithatók, hogy egy (12) palacknyakat vegyenek közre a e nyitott helyzetben a (11a) rugók által tartatnak, melyek ilyenkor a (9a) peckeket -összekötő vonal irányától eltérnek. Ha a palacknyak a pofák között van, a segédpofák a záróhelyzetben lendíttetnek (4. ábra) s ekkor a (11a) rugók a záróhelyzetet igyekeznek föntartani. A segédpofák nyíló mozgását a rések hátsó részével összeműbödő (10b) ütközők határolják. A (10) szegmensek konkáv részei (10c) sárgaréz betétekkel vannak ellátva, melyek oly alakúak, hogy a palackszáj fölső peremszerű része beléjük illik. A (8) főpofákat nyilt állásban rendszerint a (13) rúgó tartja (4. ábra), melynek végei megfelelő peckekbe vannak akasztva. A (8) pofák hátsó nyúlványai (14) ferde síkokkal vannak kiképezve, melyek közé a (16) dugattyú ferde lemetszé3ű (15) alsó vége hatolhat. E dugattyú a (17) dugattyúban van elrendezve, melynek hátsó végén lévő (18) görgőjéhez az (E) szögemelő téfdrésze fekszik. A (16) dugattyút a (19) rúgó igyekszik a (17) dugattyúból előre szorítani. Ha már most a (D) rudat lehúzzuk s a (B) dugattyú a zároláshoz szükséges mozgását végzi, akkor a (16) dugattyú a (8) pofák közé hatol s azokat kissé kimozgatja úgy, hogy a (8a) segédpofák biztosan közrefogják a palacknyakat. Míg tehát a segédpofák tágra nyílnak, hogy oldalirányú mozgá9 révén befogadják a palacknyakat, a végleges közreszorítás a főpofáknak önműködő zárómozgása révén történik, melyet a (16) dugattyú fyoz létre. Az (E) szögemelő a (20) csap körül fordulhat el, mely a (D) rúd végének közelében az (A2) keretrészben van megerősítve, Ezen elrendezés a 10. ábrából látható, melyben a (20) csapot a (21) rögzítőcsavar biztosítja. A (20) csap egyik vége (22) fejjel bír, melynek függélyes (23) furata a (24) rúd az (F) szerkezetet forgató (F2) szerkezet egyik részét képezi. Az (F) dugaszválasztó szerkezet ismertetése elmaradhat s elégséges annak közlése, hogy (23) kilincskerékkel biró (27) tengelyen lévő forogható (26) tölcsérrel bír. A (28) kereket a (24) rúd által lengetett (30) gyűrűre szerelt (29) kilincs működteti. Ha a (24) rúd lemozog a (29) kilincs a •(27) tengelyt a (28) kerék révén elforgatja. Ha a (24) rúd fölmozog a kilincs szabadon kattog hátra egy másik fog mögé. A (26) tölcsér a (27) tengelyre van erősítve s ezzel együtt forog. Ugyancsak e tengellyel forog a (31) tárcsa, mely elzárja a tölcsér bő száját és mellső homlokán több (föl nem tüntetett) állandó mágnessel bír, melyek arra szolgálnak, hogy kivezessék azon dugaszokat, melyek az (FI) dugaszpálya (32) fölső végéhez képest kellő helyzetben vannak. A gép e része nem képezi a találmány tárgyát. A tölcsérbe a dugaszok a (33) aknán át nagyobb tömegben töltetnek be. E szerkezet célja aiz, hogy a dugaszok a (26) tölcsérből kellő helyzetben jussanak az (FI) pályába, mely ily módon állandóan dugókkal telten tartatik. • A dugaszok önsúlyuknál fogva a 3., 7. és 8. ábrákban látható (G) kibocsátószerkezethez jutnak, melynek két (34) kibocsátóemelője a pálya falának (35) vájataiban fekszik és (36) csapok körül fordul. Mindegyik (34) emelő egy alsó (37) és egy fölső (38) foggal bír é3 (39) nyúlványaik révén a
