62201. lajstromszámú szabadalom • Önmagát tömítő fémtömítőszelence

A mellékelt rajz a találmány tárgyát képező berendezés egy kiviteli példáját mutatja, és pedig az 1. ábrán a beiktatott kenőkamrával ellátott tömítőszelence összelrendezése, a 2. ábrán a tömítőszelence egy gyűrűcsoportja még nem koptatott állapotban, nagyobb léptékben, a 3. ábrán ugyanez a gyűrűcsoport kopás, illetve utánaállítás után, a 4. és 5. ábrán a gyűrűesoport középső gyűrűje, a 6. és 7. ábrán pedig külső gyűrűje a 2., illetve 3. ábrának megfelelő helyzetben van föltüntetve, míg a 8. ábrán az új tömítés egy alkalmazási módja látható. Mindegyik gyűrűcsoport áll a hengeres külső fölületével a (g) tömítőszelence furatához fekvő külső (a) gyűrűből, az (f) dugattyúrudat vagy más géprészt körülzáró belső (c) gyűrűből és a középső, egyszerű (b) ékgyűrűből, mely kúpalakú fölületeivel a belső és külső gyűrűk megfelelő fölületeihez fekszik. Az összes gyűrűk egyrészűek, hasítottak és rugósak. Lehetséges, habár nem oly előnyös, külső gyűrűnek osztatlan gyűrűt alkalmazni. Célszerű az összes gyűrűket kész méretre esztergálni és ismert módon pl. Z-alakú illesztéssel ellátni. A tömítőszelence tömítése céljából a (h) tömítőszelence meghúzása által a tömítőanyagra tengelyirányú nyomást gyakorolunk. Ezáltal a középső (b) gyűrűk az (a, c) külső, illetve belső gyűrűk közé ékszerűen behatolnak úgy, hogy a külső gyűrűk összeszoríttatnak, ami -a belső gyűrűk kopását kiegyenlíti. A gyűrűcsoport ezen elrendezése egyazon ékhajlásszög mellett kétszer oly nagy sugárirányú utánaállíthatóságot ad, mint az ismert szerkezetek, melyek csak két gyűrűből kiképezett gyűrűcsoportokból állnak. Ez a 2—5. ábrák kapcsán könnyen megérthető. Emellett azonban a tömítőelzárás állandósága, mint már említve volt csakis önfeszültséggel biró, egyrészű és hasított gyűrűk alkalmazása esetén érhető el. A szóban forgó, három-három rúgós gyűrűből álló és közbeiktatott ékgyűrűvel biró gyűrűcsoportosítást különösen a már említett központos és fölületi tömítettséggel elzárt (o) üreg jellemzi, melyben a gyűrűk összes illesztési hézagai találkoznak. Ezen üreg trapézalakú és homlokfölülete előre különösen bővül. Az esetleg átszivárgó gázok ezen üregben akadnak meg és nyomásukat oly módon fejtik ki, hogy először is a külső és belső rúgós gyűrűk köralakjuk fönntartása mellett a dugattyúrúd és a tömítőszelence tömítendő részeihez szoríttatnak. Ezáltal továbbá az ékgyűrűk mellső és hátsó oldalán fölületkülönbségek keletkeznek, melyek a külső és belső gyűrűk hozzájáruló rézsútos fölületeivel együtt tengelyirányú mozgásokat okoznak és pedig oly értelemben, hogy a gyűrűk összeszoríttatnak, amiáltal a gáznyomás közvetve a sugárirányú odaszorítást és öntömítést biztosítja. Lényeges jelentőséget nyer továbbá az egyrészű önfeszültségű gyűrűk alkalmázása tengelyirányban hegyesszögű ékalakok és általában vékonyfalú gyűrűkkel való együttes használat folytán, ami által az önzárás egy nemét kapjuk, azaz az egyes csoportok gyűrűi képtelenek lesznek arra, hogy megtörtént és ismét megszüntetett odaszorítás után maguktól ismét oldódjanak. Ez az önzárás, melyet a gáznyomás a központos (o) tér folytán előidézett tengelyirányú nyomás következtében szintén támogat, az öntömítést természetesen a legnagyobb mértékfokozza. A kopás vagy súrlódás folytán föllépő közök csak igen későn jutnak érvényre úgy, hogy káros lökóhatások és tömítetlenségek még figyelmetlenség esetében is ki vannak zárva. Az ily önfeszültségű gyűrűcsoportok továbbá még akkor is tömítenek, ha nem gömbölyű vagy excentrikusan járó vagy ferdén álló dugattyúrudak folytán kényszermozgások lépnek föl. A tömítőanyag ezen mozgékonyságát és beállítási képességét az említett önzáró és önfeszültségű gyűrűk alkalmazása már magában véve indokolja, mert nemcsak a belső és külső gyűrűk tolódhatnak el kölcsönösen, hanem a hegyes és rúgós ékgyűrűk el is fordulhatnak. A gyűrűalakok további folyománya