62196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénnek és kénsav sóknak polithionátoldatokból való előállítására
6 -tékben meg nem szabadíttatik. Mivel azonban magas hőmérsékleten a kénhidrogénképződés sebessége kisebb, ezért célszerű a gázt az ammónia kimosás után hűteni. Ez a hűtés fölületi hűtőkben történhet. Jobb azonban a hűtést, mint azt előzőleg vázoltuk, ellenáramú hűtőben a hűtővíznek a gázra való közvetlen hatása által létesíteni. Az ellenáramú készülék célszerűen két vagy több egymás fölött lévő kamrából áll, melyekben a víz a hűtendő gázzal lehetőleg tökéletesen érintkezik. A víz fölül, a gáz alul lép be. A gázt célszerűen 20— 40° ra hűtjük le és azután az említett polithionatoldattal újból kimossuk. A mosókészülék kellő kiképzése és a polithionatoldattal való elegendő hosszú kezelés által a kénhidrogént a gázból tökéletesen vagy közel tökéletesen ki lehet mosni. Abban az esetben, ha a kénhidrogént teljesen el kell távolítani, a gázt biztonság kedvéért vasoxiddal való újbóli tisztításnak vethetjük alá. Másodikeset. Tételezzük föl, hogy a nyersgáz 20—40° C hőmérsékletre hűttetett és egy kátrányleválasztóban a kátránytól megszabadíttatott. 75°-ról pl. 30°-ra való hűtésnél gázköbméterenkint 450 g. víz válik ki, mely tapasztalat szerint a gázban lévő összes, úgynevezett fix ammoniavegyületeket és a szabad ammóniának körülbelül 40%-át tartalmazza. Ezen ammoniás kondenzvíz egy része és pedig lehetőleg az, mely a fix sókat tartalmazza, célszerűen a thionatmosólúggal való elegyítésre, illetve hígításra használható. Egy másik pedig nagyobbrészt mész hozzáadás mellett egy desztilláló készülékben ledesztilláljuk és az átdesztilláló ammónia-, kénhidrogén, szénsav és vízgőzkeveréket tetszőleges helyen a thionatmosólúgba közvetlenül bevezetjük vagy a gázba visszavezetjük. A gőzöknek a gázba való visszavezetése tetszőleges helyen, azonban a gáznak az utolsó polithionatlúgmosóba való belépése előtt létesítendő. Célszerű, azonban nem szükséges a desztilláló oszlop gőzeit a polithionatlúgba vagy i a gázba ,való bevezetés előtt egészben vagy J részben hűteni. A gáznak az első eset kapcsán; jellemzett polithionatluggal való mosása egy vagy több mosóban történik. A politbionátlúg az ammóniát és a kénhidrogént leköti. Az első vagy második esetben a mosókból lefolyó mosólúgot, mely célszerűen még egy kevés polithionátot tartalmaz anélkül, hogy a( mosókban levált ként a lúgból előzőleg eltávolítottuk volna, ellenáramúkészülékben kénessavval kezeljük. A regenerálókészülékbe egyrészt a kénessav, másrészt a lúg hozzávezetése oly módon történik, hogy a lúg csak annyi kénessavat vesz föl, hogy a thioszulfát fölöslegben maradjon. Célszerű a thionátok jelenlévő molekula equivalensének 60%-át vagy annál is kevesebbet polithionáttá átalakítani. Forró gázoknak ammonialekötés és hideg gázoknak kénhidrogénlekötés céljából való kezelésére a két mosólúgot kénessavval különálló regenerátorokban is lehet kezelni. Ez azonban nem szükséges, mivel a lúg hőmérséklete a gázmosónál a gáz hőmérsékletére csak lényegtelen befolyást gyakorol. Ha a gáz kénhidrogén tartalma oly nagy, hogy a lúgban fokozatosan több és több lesz a kén, úgy a lúg egy részéből a ként időről-időre eltávolítjuk. Azonban a kénmentes lúgot folyton kéntartalmú lúggal kell keverni, mielőtt még a regeneráláshoz vagy gázmosáshoz ismét visszavezettetett volna. Hogy a regenerálási műveletnél kenessav ne menjen veszendőbe és hogy a kénessavbevezetés egyenletessége föntartassék, a regenerálókészülék úgy van berendezve, hogy állandóan ugyanazon a szinten maradjon. A gázmosási műveletből jövő lúg fölül és a kénessav alul lép a készülékbe. A savval kezelt lúg alul egy hattyúnyakalakban ívelt csövön át oly módon távozhat, hogy a szükséges lúgfölszin a készülékben állandóan fönmarad. A polithionatképződés pontos szabályozására és a szulfátképződésnek kénessavveszteség nélkül való lassítására ajánlatos a thionátlúgnak kénessavval való kezelését az ellenáramú elv szerint létesíteni. A
