62196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénnek és kénsav sóknak polithionátoldatokból való előállítására
Ebben az esetben időről-időre a kénnek egy részét a lúgból el kell távolítani, hogy & lúg ue sűrűsödjék be. Ha azonban a polithionátlúggal nemcsak kénhidrogént, hanem ammóniát is le kell kötni, akkor a lúgnak növekvő ammoniumsókoncentrációjánál annak egy részét időrőlidőre el kell távolítani. Ebben a koncentrált lúgban a thionátok szulfáttá alakittatnak át. Ezen műveletnél a mosási művelettel ellentétben előnyös a szulfátképződést lehetőleg gyorsítani. Kitűnt, hogy meghatározott föltételek mellett a polithionátnak thioszulfátból kénessav segélyével való képződési sebessége a polithionáthelyettesítés sebességével egyenlő lesz úgy, hogy a polithionátképződéssel egyidejűleg a polithionát egy része szulfáttá bomlik. A polithionátok bomlása következtében szabaddá váló kénessav a ' polithionát mellett lévő thioszulfát által polithionátképződés mellett majdnem teljesen leköttetik. Ezen állapot bekövetkeztének föltétele akkor áll be, ha egy molekula polithionátra két molekula thioszulfát esik. 6. (NH4 )2 S4 06 + 2 (NH4 )2 S.J Os -= 3(NH4 )2 LS04 -f-5S. Célszerű tehát a szulfátképződés alatt a ! polithionát és thioszulfát között az említett egy molekula a két molekulához arányt nem nagyon túllépni, ami azáltal érhető el, hogy mihelyt ez az állapot eléretett, a kénessav bevezetését megszüntetjük. Ha a lúgot, melyben egy molekula polithionátra két molekula thioszulfát jut, fölhevítjük, a szulfáttá való átalakulás bekövetkezik anélkül, hogy kénessav további bevezetése szükséges lenne és anélkül, hogy kénessav keletkezne. Ezen munkamódnál az 58.080 számú szabadalommal ellentétben teljesen semleges ammoniumszulfátot kapunk. A redukálószereknek a polithionátlúgokkal való lekötésénél vagy a szulfátképződésnél az itt megadott módok bármelyike előnyösen alkalmazható. Az alábbiakban példaképen két eset van leírva, melyeknél az összes itt megadott módok igénybevétetnek, hogy a politbionátlugoknak lehető kedvező . hatását érjük el oly gázokra, melyek ammóniát vagy kénhidrogént vagy mindkettőt egymás mellett tartalmaznak. Az első esetben föltételezzük, hogy a gázokat forrón, azaz mielőtt még lényegesen a vízgőz harmatpontja alá hűttettek volna, az ammóniának polithíonátoldattal való lekötése céljából kezeljük. A második esetben föltételezzük, hogy a gázok előzőleg lehűttetnek és azután ammónia és kénhidrogén polithionátlúggal való közös kimosása céljából kezeltetnek. Első eset: Az ammóniának forró gázból való kimosása azzal az előnnyel jár, hogy az ammónia a gázból tökéletesen eltávolítható, mielőtt nagyobb vízmennyiség lecsapódott volna. Példaképen vegyük föl, hogy egy széntartalmú gáz vizének harmatpontja 75°-nál van; ennek folytán 75°-ról 30°-ra való lehűlésnél köbméterenkint körülbelül 450 g. víz válik ki. Mivel a széntartalmú gázok m8 -kint kb. 8 g. ammóniát tartalmaznak, 30°-on való vízleesapódásnál, ha a víz az összes ammóniát fölvenné, csak l'8u /8 ammoniaoldat keletkeznék, mely csak 7-2% ammoniumszulfátoldatnak felelne meg. Az ! ily módon hígított ammoniumszulf átoldat bepárolása sok gőzt igényel, következésképen nem gazdaságos. Ezért általában előnyben részesítik az ammóniának a lehűtésből kapott ammoniavízből mész hozzáadása mellett (a jeleelévő fix ammoniumsók szétbontására (gőzzel való eltávolítását. Ez az eljárás is a gőz és mészszükséglet következtében különösen vízdús gázoknál nem gazdaságos. Ezen okból kifolyólag előnyösebb az ammónia kimosását oly hőmérsékleten létesíteni, melynél kevés vagy csak annyi víz válik le, mint amennyi szükséges arra, hogy a gázból előállítandó ammoniumszulfátot oldatban tartsa. Hogy m3 -kint 8 g. ammóniát tartalmazó gázból 32%-os ammoniumszulfátoldatot kapjunk, minden m8 gázra 100- 120 g. kondenzvíznek kell kiválni. Ez 75°-ról 72»-ra való lehűlésnek felel meg. A forró gázokból kapott Í kondenzvíz a fix ammoniumsókat, melyek
