62196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénnek és kénsav sóknak polithionátoldatokból való előállítására
2. (NH4)2 S4 06 +(NH4 )2 S = = 2(NH4 )s S,0,+S. Ez azt jelenti, hegy a thionáttartalom a redukálási folyamat alatt megkétszereződik. Kénhidrogén egyedül, ammónia jelenléte nélkül, egy molekula polithionátot egy molekula thioszulfáttá redukál. 3. (NH4 )2 S4 06 -F 3 H2 S = = (NH4 )2 S2 OS +5 8 + 3H2 0. A valamely módon keletkezett thioszulfát kénessavval való kezelése után ismét polithionáttá alakíttatik át. 4. 2(NH4 )2 S2 08 +3S03 + S = = 2 (NH4 )2 S4 06 . A fölhozott reakciók nem minden körülmények között folynak le kvantitative és egymástól nem is választhatók el teljesen; a reakcióegyenletek részben a reakciók -egész sorának végső alakját mutatják. Nevezetesen már a mosási műveletnél szulfátképződés mutatkozik, amennyiben a mosási műveletnél képződött polithionát a magas hőmérséklet, túlhos8zú behatás vagy túlerős koncentrálás következtében thioszulfát ra és szulfátra bomlik (1. reakció). Kénessav behatása következtében is beállhat szulfátképződés. Ha pl. gázokat, melyek ammónia mellett egyenlő vagy nagyobb súlymennyiségben kénhidrogént -tartalmaznak, különösen 60° hőmérséklet fölött polithionatoldatokkal kezelünk, úgy az 1. alatti reakció (szulfátképződés thioszulfát mellett) nagyobb, míg a 2. alatti reakció (egy molekula polithionátnak két molekula thioszulfáttá való alakulása) kisebb mértékben érvényesül. A második reakció annyira kisebbedhet, hogy ahelyett, hogy két molekula ammónia helyett egy molekula kénhidrogén abszorbeáltatnék (100%-nak megfelelően), ammóniára számítva, a kénhidrogénnek csak 20%-a, vagy annál is kevesebb része abszorbeáltatik. Másodlagos reakciók által még több szulfát is keletkezhet, mint amennyi az 1. alatti reakciónak megfelelne. Ez az egyik vagy másik módon keletkezett korai szulfátképződés a mosási művelet szempontjából nem kívánatos. A lúgnak mint mosóanyagnak hatóképessége és ezzel kapcsolatban a redukálószernek a gázból való eltávolítása a mosólúg thionát-, azaz polithionát- és thioszulfáttartalmától függ. A szulfátképződést tehát a lúgban mindaddig, amíg azt a mosási művelethez használjuk, lehetőleg vissza kell szorítani. Másrészt az eljárás második részében a szulfátképződés gyorsítása kívánatos. Az eljárásban tehát a mosási műveletnél a thinnátoknak szulfáttá való fölbomlását lassítani, ellenben a szulfátképződésnél ezen bomlást gyorsítani kell. A mosási műveletnél a polithionátok bomlásának lassítására különböző módok alkalmazhatók; a mosási műveletnél való alkalmazásuknak mindig ugyanaz a céljuk, nevezetesen a szulfátképződésnek a mosás közben való megakadályozása és ezáltal a lúgnak a mosás műveletéhez lehetőleg hatóképes állapotban való tartása. A polithionátbomlás lassításának legfontosabb módja abban áll, hogy a mosólúgban a polithionát és a thioszulfát közötti viszonyt állandóan oly értéken tartjuk, hogy a polithionáthoz viszonyítva, fölös mennyiségű thioszulfát legyen jelen, ami azt jelenti, hogy a mosásnál a polithionát mellett állandóan változatlan thioszulfátnak kell lennie. Ezen körülmény szükségessége nem volt előre látható; inkább azt kellett volna-föltételezni, hogy a mosási műveletnél egyenesen csak a polithionát döntő. A mosólúgban thioszulfát-fölösleg képzése céljából a mosási művelet második fázisában a kénessav hozzávezetését szabályozzuk, azaz a polithionátok regenerálásánál (4. reakció) a kénessavat oly korlátolt mennyiségben vezetjük be, hogy a thioszulfátnak csak egy része alakul át polithionáttá és egy része változatlan marad. Oly sok kénessavat lehet pl. bevezetni, hogy három molekula polithionátra legalább két molekula thioszulfát jusson. Előnyösebb azonban a kénessav mennyiségét úgy korlátozni, hogy a savnak befejezett lekötése után csak egy molekula polithionát jusson két molekula thioszulfátra. Nagyobb menynyiségű thioszulfát nem árt. A lúg mosóhatása addig jó, amíg benne polithionát
