62166. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fűháncsból való szőhető fonalaknak, ezekből való szöveteknek illetve kalapoknak előállítására
egyenletes színű szövetet nyerjünk. Ha színes szövetet akarunk előállítani, akkor a rostokat színezzük, ha pedig egészen világos szövetet akarunk előállítani, akkor azokat megfelelően fehérítjük. A rostokat ezután szárítjuk, melyek eközben szép fonállá tekercselődnek és így minden további nélkül a kész szövőfonalat képezik. A láncot, amely tetszésszerinti hosszúságban készíthető, a leghosszabb rostok segélyével képezzük, emelyeket ezen célból a vékonyabb végükön egyenletesen levágunk és takácscsomó által egyesítünk. A bevetés úgy történik, hogy az elszakadásnál keletkező rövidebb fonalakat egyenkint a vetélőbe dugjuk és ismert módon a láncon keresztül vetéljük. A láncot a csomó helyén kb. 10 cm.-re a bevetéléstől szabadon hagyjuk, amiáltal 0 75 m2 szövött részeket nyerünk, amely nagyság minden szükséges mérethez elégséges. Ezután megkezdhető a kalapok előállítása, még pedig olykép, hogy a fejrészeket meghatározott minta szerint kivágjuk vagy kinyomjuk és szokásos módon géppel összevarrjuk. Az alakítás a kalapiparban általánosan ismert módon történik, ugyanis a kalapformát gőzzel hevítjük és a készre varrott fejet ráhúzzuk. Azután a varratokat a faformán kis szegekkel megerősítjük és fakalapáccsal leveregetjük, mire az egészet kihűlés végett felállítjuk. Elegendő lehűlés után a fejeket széles ecsettel kencézzük és alapos száradás céljából több órán át a szárítókamrában hagyjuk. A peremeket a következőképen állítjuk elő: A matrica nagyságának megfelelő négyszögletes darab szövetet a középen oválisán kivágunk, szilárd perem képezése céljából rézsútosan vágott szöv^trésszel átvarrjuk, í /i órával a húzás előtt mindkét oldalán kencézzük, vagy az egészet hígított kencébe mártjuk, ezután azokat szegek segélyével gőzzel hevített famatricákra erősítjük és ismert módon a formazsinórral a matrica bridébevágásába fűzzük, mire azokat a megfelelő alak behelyezése után néhány órára ugyancsak a szárítókamrába helyezzük. Nagyon lényeges az, hogy a peremek fölhúzására használt famatricák kb. iy2 cm. mély egyenes bridébevágással bírjanak, hogy a húzott peremek vágásán ugyanoly széles behajtható bridé keletkezzék. A bridé alá, ahol kemény nemezkalapoknál az acélabroncs fekszik, a tűzés előtt finom lapos, hajtott vagy székcsövet helyezünk, amely a tűzött metszetnek nagy szilárdságot kölcsönöz. A kalapok előállítására és a panamajelleget kölcsönző simulékonyságra döntő fontosságú a kencézéshez használt kence, melynek összeállítása jelen eljárásnak kiegészítő részét képezi. Ez gyors és kényelmes alakítást tesz lehetővé, a kalapoknak az időjárás befolyásával szemben nagy ellentálló képességet és a megkívánt szilárdságot kölcsönöz és amellett még fokozza a szövet saját simúlékonyságát. A kence előállításához 1 súlyrész finomra tört kopalgyantát használunk, melyet 3V2 súlyrész éterben "oldunk. Az oldási folyamat gyorsítására a keveréket jól fölrázzuk és tisztulás végett állni hagyjuk. A nem oldható gyantarészecskék és más tisztátlanságok a fenékre ülepednek, mire a fölső tiszta folyadék leönthető. Az így nyert tiszta folyadékot súlyának kb. részének megfelelő 90 — 95%-os spiritusszal elegyítjük, ezen keveréket óvatosan fölrázzuk s azt végleges tisztulás végett újból csendes helyre állítjuk. Hogy a szövetnek különleges símulékonyságot kölcsönözzünk, ami hiszen a panamakalapok fő ismérvét képezi, az elegyhez még a következő pótlékot adhatjuk-: egy-egy rósz elemigumit és masztixot két rész éterben oldunk és a nyert oldatot a kész első keverékhez adjuk, jól fölrázzuk és az egészet, mint előbb, tisztulás végett állni hagyjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás fűháncsból való, szőhető fonalaknak, ezekből való szöveteknek, illetve kalapoknak előállítására, jellemezve azáltal, hogy a nyerendő szövetet a kereskedelemben előforduló raffiaháncB rostjaiból előállított szövőfonálból készítjük, kiszabjuk, varrjuk és alakítjuk, mire
