62141. lajstromszámú szabadalom • Vízhevítőberendezés

- 2 -ják az (1) tartály belső falától úgy, hogy a (15) tárcsát a víz teljesen körülvehetí, mely a (14) csöveket és az elégető kamrának a tartályba benyúló véget is körülveszi. A (15) tárcsa alsó részéből (18) csövek indulnak ki és mennek az (1) tartály (5) homlokfokán keresztül a (19) szívókamrába. A föltüntetett több (18) visszatérő cső helyet lehet egy csövet is alkalmazni. A (19) szívókamra a (20) cső által a (13) ritkítókészülékkel van összekötve, mely a (21) kiömlőcsővel van ellátva. Ha az exhaustor" működik, úgy az égéstermékek a (6) elégetőkamrából erősen ritkított állapotban a (14) csöveken, a (15) tárcsa kamráján, a (18) csöveken keresztül a (19) szivókamrába, innen a (13) exhaustorba és kiáramlanak. A (6) elégetőkamra a nagy hatásfok biztosítása céljából a lehető legjobban elzárandó a küllevegőtő], kivéve ott, ahol a gőzzel való keveredéshez szükséges levegő a (11) nyílásokon keresztül beáramlik. A (12) kamrában lévő égési keverék molekuláinak a (13) ritkítókészülék behatása alatt való ritkítása által az égési keverék alkotó elemeinek atomjai vagy molekulái különválhatnak, vagy úgy szétválasztatnak, kogy a tökéletes keveredés és a tökéletes elégés biztosítva van. A kezdeti hőmérsékletű víz az (1) tartályba oly helyen áramlik be, mely a (18) cső vagy csőnek kiömlőnyílásához oly közel van, amint azt a szerkezeti föltételek megengedik; az égéstermékek a (6) elégetőkamrából a (19) szívókamrába áramolva, melegüket a (14, 18) csöveken és (15) tárcsán keresztül adják a víznek, a (2) csőcsonkot, melyhez a meleg vizet elvezető cső csatlakozik előnyösen az (6) elégető kamrához, a (19) szívókamrát pedig előnyösen az (1) csőcsonkhoz — melyhez a vízbetáplálócső csatlakozik — közel rendezzük el. A találmány minden foganatosítási alakjánál a kezdeti hőmérséklettel bíró vizet ott vezetjük be, ahol az égéstermékek is legalacsonyabb hőmérsékkel bírnak (a legnagyobb hatásfok elérése céljából); a legmagasabb hőmérséklettel bíró égéstermékek pedig ott adják át melegüket a víznek, ahol a víz már nagyobb hőmérséklettel bír, mint amilyennel betápláltatott. Minthogy igen gyakran szükséges a lángzó számára gyújtólángot alkalmazni, (22) gyújtólángcső vezet a (9) gáztápcsőből a lángzón keresztül;.a gyújtóláng égésének fenntartása céljából pedig egy, az elégési kamrán keresztül menő huzam szükséges, ha a berendezés nincs a működésben lévő exhaustorral használatban. Az elégési kamra alsó oldalán a rövid (23) cső nyúlik lefelé, melyet a levegő bevezetésére szolgáló (25) hasítékokkal ellátott (24) szelepház vesz körül. A (24) szelepház alsó vége befelé van hajlítva, mely (26) rész a (27) tányérszelepet hordja. Ezen tányérszelepet, ha az exhaustor működésben van, a szívóhatás fölemeli és a (23) cső alsó végéhez szívja és ezáltal a (23) csövet az atmoszférikus nyomású levegő ellenében tömíti. A (6) elégési kamra fölső oldala a (28a) csővel van ellátva, melynek (28) vége vízszintes. A (28) végfal hátrafelé és lefelé ferdén le van vágva (29)-nél, mely (28) csőre a (30) csapószelep tapad, ha az exhaustor működésbe jön és így küllevegőnek az elégető kamrába való beáramlása megvan akadályozva. Ha az exhaustor megszűnik működni, akkor a (27) és (30) szelepek súlyuknál fogva önműködőlég nyílnak. Az 1. ábrán föltüntetett foganatosítási alak azon előnyös tulajdonsággal bír, hogy az (5) homlokfal lecsavarása által valamennyi általa hordott rész — beleértve a (14, 18) csöveket és a (15) tárcsát is — kihúzható az (1) tartályból tisztítás céljából anélkül, hogy a friss vizet betápláló, vagy a fölhevített vizet elvezető csövet le kellene kapcsolni, vagy az (1) tartályt el kellene mozgatni. A (19) szívókamra alsó oldalához (31) kígyócső van kapcsolva az égéstermékek kondenzációjának elvezetésére. A 2. ábrán föltüntetett függőleges foganatosítási alaknál az égéstermékeket vezető csövek három szakaszból állnak; a függőleges (40) szakaszból, mely a (41) elégetőkamrával közlekedik és a (42) tartályban fölfelé irányul; a (43) szakaszból, mely a lángzónak egy központos nyílásán és az